Az orosz bírói testületben Csuvasov egyike volt azon keveseknek, akik el merték ítélni a nagyhatalmú helyi kormányzati vezetőket, sőt a belügyminisztérium magas rangú tisztviselőit is. Többüket börtönbe is juttatta. Nemrégiben Csuvasov a személyét ért fenyegetések ellenére börtönbüntetésre ítélte egy különösen veszélyes moszkvai neonáci csoport több tagját.

A nyugati sajtó mostanáig gyakran jellemezte Dmitrij Medvegyev elnök hivatali időszakát a liberalizáció korának, melyben az orosz kormány egy kicsit meglazítja a gyeplőt, melyen az autoriter hatalom a társadalmat vezeti. Némelyek már egyenesen azt sugallták, hogy Medvegyevvel a peresztrojka újabb korszaka kezdődhet el. De az orosz „bajkeverők” legyilkolására, mely néhány évvel ezelőtt Nyikolaj Girenko emberjogi szakértő, majd Anna Politkovszkaja megölésével kezdődött, úgy tűnik, nem volt hatásos válasz. Az ilyen szörnyű gyilkosságok tulajdonképpen 2009-ben, Medvegyev elnökségének második esztendejében váltak sorozatossá. Sztaniszlav Markelov, Natalja Jesztyemirova, Maksarip Ausev és Ivan Hutorszkoj valamennyien éltek még 2009 elején, s eltökéltek voltak, hogy javítsanak Oroszország emberi jogi mérlegén és nyilvánosságra hozzák az igazságot az emberi jogokat sértő visszaélésekről. Markelov ügyvéd rendszeresen vállalt olyan emberi jogi ügyeket, amelyeket senki más. Ezek gyakran kapcsolódtak a csecsenföldi háborúhoz és erőszakhoz, vagy a Moszkva, Szentpétervár és más orosz városok utcáin elharapódzó neonáci terrorhoz.

Jesztyemirova volt a csecsenföldi kulcsfigurája a Memorial-csoportnak, mely hivatásának tekinti, hogy tájékoztassa az orosz közvéleményt jelenkori történelmük igazságairól. Jesztyemirova vizsgálatokat folytatott emberrablások, törvénytelen kivégzések ügyében. Ő volt a meghatározó, hiteles forrás a csecsenföldi helyzettel kapcsolatban.

Ausev ingus ellenzéki vezető és újságíró volt, s egy befolyásos helyi hírportált üzemeltetett azóta, hogy 2008-ban rendőrségi őrizetbe vétel közben lelőtték Magomed Jevlojevet. Hutorszkoj pedig vezető moszkvai antifasiszta aktivista volt, aki Markelov sajtókonferenciáinak és antifasiszta koncerteknek a biztonsági felügyeletét szervezte. Mindegyikük tevékenységét gyilkosság zárta le.

Felszólítjuk az orosz kormányt, hogy egyszer s mindenkorra vágja el az emberi tragédiáknak ezt a láncolatát. Oroszország a reményét is elveszíti egy jobb jövőre azzal, hogy sorozatosan lehetővé teszi olyan emberek meggyilkolását, akiknek egyetlen céljuk az emberi méltóság megőrzése. Végső soron arról van szó, hogy az orosz hatóságok képtelenek ellátni minden kormány legfontosabb feladatát: megvédeni minden polgárának életét és biztonságát. Ami a legszörnyűbb: egyik gyilkosságot sem vizsgálták ki megfelelően és egyetlen elkövetőt sem állítottak bíróság elé.

A gyilkosok büntetlensége olyan légkört teremt, amely gyakorlatilag bátorít a hasonló támadásokra. Az a tény, hogy az orosz biztonsági erők különböző állítások szerint még részesei is voltak némelyik bűncselekménynek, mutatja a probléma mélységét. Ezeket a vádakat feltétlenül ki kell vizsgálni, ha Medvegyev elnök állítása, miszerint törvények uralmán alapuló társadalmat akar, nem üres frázis. Minél komolyabb elkötelezettséget tanúsítanak az orosz hatóságok állampolgáraik, minden állampolgáruk, valamennyi állampolgáruk védelmében, a külföld annál inkább hajlandó lesz a konstruktív együttműködésre Oroszországgal.

Kérjük az Orosz Föderáció elnökét, és felszólítjuk az orosz kormányt, védje meg veszélyeztetett polgárait, s óvjameg az emberi jogi aktivisták, újságírók és független, szabad gondolkodású jogászok életét és testi épségét. A politikai vezetőknek nyomatékosan és egyértelműen fel kell szólalniuk az ilyen szörnyű bűnök ellen. Hangsúlyozniuk kell, hogy rendkívül veszélyes mind az orosz társadalom, mind az állam egészséges működésére nézve, ha a közérdek érvényesüléséért dolgozó embereket gyilkossággal hallgattatják el. A nemzetközi közösségnek pedig meg kell találnia a módját, miként segítse, óvja az emberi jogok oroszországi védelmezőit.

Václav Havel, a Cseh Köztársaság korábbi elnöke; El-Hassan bin Talal jordán koronaherceg, a Nyugat-Ázsia–Észak-Afrika Fórum elnöke, André Glucksman, filozófus, esszéista, Frederik Willem de Klerk, a Dél-afrikai Köztársaság korábbi elnöke, Hans Küng, a Globális Etika Alapítvány elnöke, a Tübingeni Egyetem nyugalmazott teológiaprofesszora, Yohei Sasakawa, a Sasakawa Béke Alapítvány elnöke, Karel Schwarzenberg cseh szenátor, korábbi külügyminiszter, Desmond Tutu, Fokváros Nobel-békedíjas érseke, Richard von Weizsäcker, a Német Szövetségi Köztársaság korábbi elnöke, Grigorij Javlinszkij, a Jabloko Egyesült Orosz Demokrata Párt elnöke.

Copyright: Project Syndicate, 2010. www.project-syndicate.org