Az új magyar miniszterelnök azonban nem véletlenül csinálta mindezt: az Új Szónak nyilatkozó Szabados Krisztián, a Political Capital ügyvezetője szerint a Fidesz-kormánynak érdeke, hogy a szlovák szélsőjobb is bejusson a törvényalkotói testületbe, hiszen Magyarországon ott a Jobbik, így enyhül a felelősség.

A Fico-kormány szintén hasznot húz az ügyből: szándékosan felfújva jelentőségét alapvető alkotmányos jogától fosztotta meg a szlovákiai magyarságot, ezredszer is bebizonyítva, hogy messze vagyunk még Európától. A felvidékiek sorsa és élete megint csak senkit sem érdekel, csupán bábuként használják őket a mocskos politikai játszmákban.

Soha sem éreztem, hogy létezne ősi ellentét, melyet inkább mesterségesen szított, szabadjára engedett idiotizmusnak tartok.

Felvidéken születtem, iskoláimat Magyarországon végeztem, majd hazatérve mégis Szlovákiában kerestem munkát. Anyanyelvem magyar, de a szlovák sem okoz problémát, vannak ilyen-olyan barátaim is. Két kultúrát ismerek – egy fejlettebb társadalomban ez a hasznomra válna, és örülnöm kellene. Nálunk mégis inkább teher. Mert bár mindkét országban otthon érzem magam, valójában egyik sem a hazám.

Magyarországon – minden magyarságom ellenére – szlováknak minősülök, Szlovákiában pedig én vagyok a politikai adu ász, akit a büszke szláv honatya bármikor, ha beüt a krach, egy laza és gúnyos mozdulattal elő tud húzni, hogy elterelje a figyelmet az igazi problémákról. Nő a munkanélküliség? Kit érdekel, ha a magyar tankönyvekben magyarul szerepelnek a városnevek! Gazdasági hanyatlás? Ugyan már, hiszen a magyarok egyre többen vannak!

Milliós csalások, szemtelen lopások és égbekiáltó korrupció? De mit képzelek én, aki magyarul álmodom! Na, és milyen gondolatok cikáznak agyam legrejtettebb tekervényes zugaiban éjjel és nappal? Úgy látszik, mindenki tudja, hiszen helyettem elmondták már százszor: hát persze, hogy életem minden pillanatát átitatja az autonómia, a visszacsatolás és a trianoni sokk kérdése.

Orbán Viktor és Robert Fico jobban tudja: országhatárokat akarok átrajzolni, Jankó Slota termékeny földjét akarom csalárd módon elrabolni, főképp Vona Gábor jobbján. Aki felvidéki, és Magyarországon akar élni, úgyis átköltözik, aki pedig inkább odahaza maradna, csupán békességet akar.

A jószomszédi viszony pozitív példája egyébként a Facebookon található „Group of Hungarians and Slovaks who DO NOT hate each other” (Magyarok és szlovákok csoportja, akik nem gyűlölik egymást), melynek egy hét alatt, több mint 25 ezer rajongója lett, a tagok száma pedig már a 36 ezer felett van. Itt mindenki a másik nemzet érdemeit dicséri, az ellentétek helyett a közös pontokra, a toleranciára fektetik a hangsúlyt. Gál Gergely, a csoport létrehozója azért alapította az online közösséget, mert elege lett a sok általánosításból, gyűlölködésből és uszításból.

– Nem megoldani akarjuk a konfliktust, egyszerűen azt kell leírni, hogy ki mit szeret a másikban – mondja Gál Gergely.

Jómagam is a csoport tagja vagyok, hitvallásom szerint európai, nem pedig szlovák vagy magyar, esetleg szlovákiai magyar, netán magyarul beszélő szlovák. Úgy gondolom, hogy a XXI. század már nem a nemzeti és hitbeli kérdésekről kell, hogy szóljon. A határok csak szétválasztanak, az empátia és a kommunikáció viszont összeköt. Ezúton üzenem minden szemellenzős, nemzeti gőgtől elvakult politikusnak: könyörgöm, ne akarjatok megmenteni és ide-oda csatolni, csak hagyjatok nyugodtan élni!