Földes György dolgozatának kivonata (Honnan hova szocialisták?) megfelelő absztrakciós szinten és társadalomtörténeti keretben vizsgálja a magyarországi szociáldemokrácia utóbbi húszéves történetét és lehetséges szcenáriókat is felvázol a mindennél bizonytalanabb jövőt illetően. Galló Béla ezzel szemben enged az ideológia határtalan és saját farkába harapó vonzalmának (Jöjjön? Ne jöjjön?, május 17.). Politológusként jósol, feltételez és sugall, a politika így nem több mint hatalomtechnika és vezérdemokrácia. Gallónál rögzített jelentéssel bíró fogalmak (pl.: hatalom, demokrácia, diktatúra) ad hoc politológusi és politikai hasznosításra lelnek, mellyel célja annak kimondása, hogy „ha Gyurcsány nagyvonalúan távozik, az azt jelenti, hamarosan jönni fog.”

Galló szerint „Bajnai a Gyurcsány-kormány csődgondnokaként cselekedett.” A másik fő állítása, hogy Gyurcsány bukását csak az „önkívületi gyurcsányisták” látják hátba döfésnek. Hiszen: „a demokrácia többek közt abban különbözik a diktatúrától, hogy van bennemérce.A diktatúrában teljesítmény nélkül is lehetsz lángész, a demokráciában aligha. Itt időről időre megmérik a politikust, s ha könnyűnek találtatsz, leszavaznak.” Gallónak saját demokráciameghatározást illetően igaza van, de nincs ma Magyarországon politikai elemző, aki elhinné, hogy a Magyar Szocialista Pártban demokrácia lenne.

Az MSZP nem szereti a belső demokráciát. Így volt ez már 2004-ben is, amikor az elnökség önkényesen Kiss Pétert javasolta miniszterelnök-jelöltnek, holott a párttagság Gyurcsány mellett foglalt állást. Így volt ez 2009-ben is, amikor a párttagság körében legnépszerűbb politikust megbuktatták a párt vezetői és megyei elnökei. Így van ez ma is, amikor a tagság jelentős része a legutóbbi Gyurcsány-dolgozat mellett foglal állást – ezzel Gyurcsány háttérbe szorulását is helyeselve –, nem pedig egy politikai alkalmasság tekintetében kérdéses vezetőt támogat. Vajon miért zavarja a baloldali értelmiséget, ha Gyurcsány beszél annak érdekében, hogy az MSZP essen át azon a megújuláson, amelyről Földes is beszél? Galló nem a dolgozat lényegi mondanivalójáról értekezik, csupán a személylyel foglalkozik.

AzMSZP mindennel foglalkozik mostanában csak az elmúlt nyolc évvel nem. Míg a Fidesz éveken át a „polgári kormányzás” eredményeit tekintette referenciapontnak a „népnyúzó” kormányokkal szemben, addig az MSZP mélyen hallgat kormányzati teljesítményéről. Vajon azért, amit Galló állít? Hogy ti. „itthon Gyurcsánynak nemcsak másfél millió választó elvesztésével kellene elszámolnia (mert a miniszterelnöki utód kijelölésének kabaréja miatt annyival kell!), hanem azzal is, hogy kormányzati teljesítményével amortizálta a párt szakértői imázsát, és hosszú időre komolytalanná tett minden baloldali hangszerelésben megfogalmazott reformot.” Az igaz, hogy Gyurcsány miatt (is) mentek el szavazók az MSZP-től, de arról aligha tehet, hogy lemondásai után további 600 000 szavazó távozott. Ezzel valakiknek el kell számolniuk, bár a legutóbbi miniszterelnök-jelölt éppen most kívánja ezt ignorálni, és soha nem látott mértékű centralizációba kezd. Ez lenne a párton belüli demokrácia?

Galló szerint lejáratódott minden, ami a baloldallal és a reformmal összefüggésben értelmezhető. Szerintem viszont csak az „önkívületi szilisták, karsaisták, pucscsisták” gondolják azt, hogy ebben az országban nem történt semmi, ami utalásra érdemes lenne.

Vegyünk csak néhány, a hagyományos baloldal számára oly fontos témát: 2001–2008 között 25 százalékkal nőtt a GDP, ezt törte meg a világgazdasági válság. A nyugdíjak vásárlóértéke 2008-ban 40 százalékkal volt több, és még ez év végén a válság után is 32 százalékkal lesz több a 2001-esnél. Nyolc év alatt több mint kétszeresére nő a gyermeket nevelő családok támogatása. A családi pótlékra, gyesre, gyetre, gyedre fordított kiadások a 2002. évi 250 milliárd forintról 2010-re 530 milliárdra emelkednek. Szélesedett a szociális támogatások rendszere, 31 ezerről 53 ezerre nőtt az ápolási díjban, 175 ezerről 326 ezerre a lakásfenntartási támogatásban részesültek száma, s 2005–2007 között 5400 család 1988 előtt felvett hiteleinek hátralékát konszolidálták. Idén 117,5 milliárd forint áll majd rendelkezésre az Út a munkához program finanszírozására, amiből egyre nagyobb hányadot tesz ki a közcélú foglalkoztatások bérköltsége. Ha ezek nem baloldali lépések, úgy tényleg csak a szocializmus lehet a gyógyír. Ha viszont azok, akkor felvállalni csak abban az esetben lehet őket, ha kiejtjük Gyurcsány és Bajnai nevét. Gyurcsányról azonban egy szocialista politikus nem beszél, holott, ez sem az előbbi malmára hajtaná a vizet.

Földes György viszont már arról ír, amiről érdemes. Rövidre fogja azt a lehetőséget, ami már nem lehet megoldás az MSZP-re nézve: az egységszínlelést. A párvezetés megújítását és a parlamenti frakció frissítését sürgeti. Felveti, de nem támogatja a szakítás lehetőségét a törésvonalak mentén (szociálliberális-hagyományos szociáldemokrácia; nyugatos–nemzeti; polgári–plebejus). Kérdés viszont, mitől lenne éppen most értékrendszerében koherens egy párt, amely évtizedek óta nem is próbál az lenni. A történelmi vereség nem elég indok arra, hogy tisztázza ideológiai alapállását. Ez kívánatos lenne, de nem lehetséges. A frakció taktikája világos: konstruktív, sajátos paktum–ellenzéki szerep. Ez végzetes hiba lehet, ha elfogadjuk Debreczeni József állítását (Gyurcsány – hogyan tovább?, május 22.), miszerint Orbánnak „az az érdeke, hogy kiéheztesse, majd a tenyérből etesse az ellenzékét”.

Egy biztos: értékrendszert politikus nem hagy el keddről szerdára. Akik eddig sem értettek egyet a progresszív szociáldemokrácia (megújításra váró) irányvonalával, ezután sem fognak, s akiknek nem volt szimpatikus a Szili-féle Szövetség a Jövőért Mozgalom baloldali túlfűtöttsége és közpolitikai üressége, azoknak ezután sem lesz. Akkor hát, miért is kell együtt maradni? Földes szerint azért, mert két baloldali párt négy év múlva nem tud annyi szavazatot hozni, hogy váltótömb lehessen a jobboldali kormánnyal szemben. Kérdés, hogy így, „együtt” lehet-e?

A válasz 2010 májusában egyértelmű: nem. Se Gyurcsánnyal, se nélküle.

A szerző politológus