Aki azt állítja, hogy a teljes igazság birtokában értelmes véleményt képes formálni a gázai flottillaügyben – nincs magánál. Esetleg hazudik, vagy pedig oly mértékben elfogult valamely fél oldalán, hogy az már érinti a becstelenség, avagy a téboly határait. Mivel nagyon rövid idő alatt nagyon sok ilyen határozott vélemény látott napvilágot, igazán könnyű a megszólaló pártokat, kormányokat és a hozzájuk csatlakozott intellektuális tekintélyeket és megmondóembereket valamely kategóriába besorolni.

Az olvasó feltehetően tudja, hogy akár a Nol-on is bármi jelenjen meg, amiben szerepel a „zsidó”, esetleg az „Izrael” vagy a „palesztin” betűsor, azonnal kiváltja a gyalázkodó hozzászólások tömegét. És máshol is. Van pár olyan megszólalás is persze, amely viszont antiszemitának, Izrael-ellenesnek minősíti azt, aki esetleg kiegyensúlyozottan próbál állást foglalni.

A kiegyensúlyozottság a mi esetünkben azt jelenti, hogy gyűlöljük az erőszakot, az emberek kiéheztetését, megalázását, gettóba zárását. Gyűlöljük, amikor vallási eszmék, felszabadítási ideológiák, vagy pőre bosszú nevében teszik ezt, illetve élnek vissza a kiéheztetettek kétségbeesett állapotával. Gyűlöljük, amikor óvodákat, öregotthonokat lőnek sorozatvetőből, békésen autózó családokat lőnek le. És elviselhetetlen a terrornak a gondolata is, ha annak célpontja bárki lehet. Gyűlöljük a gyűlöletet!

Ami a gázai övezet körül történt eddig és tegnap is, ennek az elviselhetetlen gyűlöletnek a jegyében fogant. A térséget uraló párt a terrorizmust elfogadható eszközként alkalmazza. Az övezetet elszigetelő, gettósorba nyomorító izraeli hatalom kettős túszhelyzetbe kényszeríti a gázaiakat. Sokszor az az érzésünk, hogy a jobboldali izraeli kormánynak nem érdeke a megállapodás a Hamasszal. Erejét az ellenség adja, amely ellen felléphet.

A flotilla a szolidaritás jegyében indult el tízezer tonnás rakományával. Amennyiben a rászorulók segítése lett volna a cél, úgy elfogadhatták volna az ajánlatot: Asdodban kirakodnak, majd az átvizsgált árut továbbszállítják Gázába. Demonstrálni akartak, áttörni a blokádot.

Ez nem sikerült, viszont legalább tizenöt halottat és rengeteg sérültet produkáltak, nemzetközi vihart kavartak. Ez aligha győzi meg a Netanjahu-kormányt arról, hogy a gázai helyzet tarthatatlan. Ellenben erőt, politikai hátszelet ad a Hamasznak, s nem készteti arra, hogy a terror helyett politikai eszközöket alkalmazzon. És igen alkalmas arra, hogy muníciót adjon a közel-keleti és közép-európai antiszemiták hőbörgésének. És ez megint csak arra jó, hogy félelmet ébresszen és keménykedésre ösztönözzön. A diplomáciai aktusok, nagykövet-visszahívások és nyilatkozatok fabatkát se érnek.

Nagyon sokan ilyen helyzetben is tudják a megoldást. Már mondják is. És? Pedig lehetett tudni, hogy a flottillakaland értelmetlen volt. A katonai fellépés vele szemben átgondolatlan és kegyetlen. Sok ember ismét hiába halt meg, odavetették őket hencegő bátorsággal a semmiért. Késsel támadtak a kommandósokra, lelőtték őket. Legkevésbé a gázai gyerekeknek, betegeknek, rokkantaknak segített oktalan áldozatuk. Kár értük.