Tudjuk, hogy szükség van liberális pártra. Kik csináljanak liberális pártot? Természetesen a liberálisok. A liberálisok azon csoportja, akik aktívan részt kívánnak venni a közéletben, a politikában. Ezek a liberálisok eddig is jelen voltak, és mivel egyetlen liberális párt létezett, abban vagy amellett politizáltak. Ez az SZDSZ. Nem nagyon látok megjelenni új liberálisokat. Ha pedig egy új pártot ugyanazok csinálnánk, akkor nincs sok értelme teljesen új pártban gondolkodni. Ha a kupin kicserélik a cégtáblát, megváltoztatják a logóját, az attól még ugyanaz a kupi marad. Mi szúrtuk el az SZDSZ-t, mi találtunk ki és vittünk végig egy rossz politikai stratégiát, nekünk is kell ezt rendbe hoznunk. Az SZDSZ nem követett el olyasmit, amiért meg kéne tagadni, amiért nagyon kéne szégyenkeznünk. Sokkal több pozitívum kötődik az SZDSZ nevéhez és történelméhez, mint ami miatt jogosan el lehet marasztalni. Egy újnak álcázott párt, mely lényegében az SZDSZ, bizony a választók átverése lenne, amire hamar rá is jönnének, másrészről azok elárulása, akik alapították ezt a pártot, és akikre ma is büszkék lehetünk.

Nem azért léptem be az SZDSZ-be még a dinoszauruszok korában, mert az SZDSZ-nek hatalma volt, mert parlamenti párt volt. Azért voltam, vagyok és leszek az SZDSZ tagja, mert ez az a párt, amelyik legközelebb áll az elveimhez, amelynek céljait szinte teljes egészében támogatni tudom és akarom. Ha hátranézek, számtalan dologra büszke lehetek, amit a pártom ért el, és jó, hogy elérte. Az én gyerekemet azért nem vihetik el sorkatonai szolgálatra, mert az SZDSZ kiharcolta, hogy eltöröljék. Azért használhatom nagy sávszélesség mellett is olcsón az internetet, mert az SZDSZ elérte, hogy liberalizálja az állam ezt a szolgáltatást, és a kialakult piaci verseny nekem, a fogyasztónak kedvez. Az SZDSZ-nek köszönhető, hogy a teljes magyar filmarchívumot digitalizálták, s így ez a rendkívül fontos kulturális kincsünk megmenekült az utókor számára. Büszke vagyok arra, hogy az SZDSZ olyan oktatási reformot vitt végbe, ami felzárkózást biztosított számunkra Európához. Az SZDSZ vízgazdálkodási és környezetvédelmi reformja szintén európai szintre húzta fel hazánkat. Az SZDSZ-nek köszönhető, hogy ma már nem lehet következmények nélkül nem felvenni a munkahelyekre embereket azért, mert romák. Büszke vagyok a deszegregáció érdekében elért eredményekre. Az SZDSZ elérte, hogy meleg párok is legális élettársi kapcsolatban élhetnek (ma még) Magyarországon. Büszke vagyok arra, hogy az egészségügy potyautasainak jelentős részét sikerült kiszűrni a rendszerből. Oldalakon keresztül tudnám sorolni az SZDSZ által elért eredményeket, amire minden liberális büszke lehet.

De persze a hibáinkat is világosan látom.

Az eredendő hibának a ’94-ben megkötött koalíciót tartom a szocialistákkal. Egy 54 százalékos párttal koalíciót kötni nem volt kényszer. Viszont az is igaz, hogy ha nem lépünk koalícióra velük, akkor nem valósul meg a Bokros-program sem. Azt a programot, ami megmentette az államcsődtől Magyarországot, az SZDSZ nélkül sokkal nehezebb lett volna kiverni a szocialistákból. A hibából akkor lett bűn, amikor egzisztenciális érdekek miatt elfelejtettünk abból a koalícióból ’96-ban kilépni.

Az SZDSZ eltávolodott a választóitól, egyre inkább a fejük felett lebegett, nem volt jelen a hétköznapjaikban. Teljesen elhanyagoltuk a közösségi politizálást, pocsék volt a párt szervezése és kommunikációja. Elfordultunk saját liberális értelmiségünktől is. Kóka János megválasztásával egy kakukkfiókát engedtünk be a fészkünkbe.

A 2006-os koalícióból ki kellett volna lépni legkésőbb Molnár Lajos lemondása után, amikorra egyértelművé vált, hogy a szocialisták megszegték a koalíciós megállapodásunkat, eszükben sincs érdemi reformokat megvalósítani, és ezzel az ország lehetőségeit játsszák el. S amikor végre kiléptünk az értelmét vesztett koalícióból, akkor sem álltunk elő azonnal a tényleges szakértői kormány létrehozásának igényével. Akkor ez még megvalósítható lett volna. Vagy ha nem, akkor ki kellett volna állnunk az előre hozott választások mellett. Hitelünket eljátszva belebonyolódtunk a miniszterelnök kerestetik játékba, mert nem éreztük magunkat felkészülve egy választási kampányra. Vélt hatalmi érdekünket az országé elé helyeztük. És amikor végre jobb irányba fordultunk volna, a saját frakciónk fordult ellenünk és teljesen más érdeket képviselt. Az egyre erősebb belső harcok, a pitiáner acsarkodások miatt jutottunk el a teljes szétziláltság állapotába. A választóink erre már nem voltak kíváncsiak. Akkor sem, ha egy bizonyos csoport tudatosan lépett fel az SZDSZ ellen, hiszen céljuk a párt teljes szétverése volt. Törvényszerű volt, hogy így ki fogunk esni a parlamentből.

A mai parlamentet két populista és két szélsőséges párt alkotja. Nagyon is szükség lenne ott egy normális liberális hangra! De a kiesésben azért van valami jó is. Az, hogy akik itt az SZDSZ ellen teljesítettek be egyfajta küldetést, céljukat elérve végleg távoztak. Kóka és köre ma már múlt idő. Magunkra maradtunk. Kevesebben lettünk, de ezáltal többek is!

Az SZDSZ esetében nem a képviselt elvekkel és politikával volt baj, hanem a politikai stratégiával, taktikával. Sokan látták, hogy a párt felépítése, szervezése és kommunikációja borzalmas, és képtelen megreformálni önmagát. Ez a hármas hiba okozta, hogy eltávolodott a választóitól.

Vannak biztató jelek. Nagyon sok ismert közéleti szereplő döntött úgy a választási kudarc után, hogy belép az SZDSZ-be és segít nekünk felállni. Nagyon sok régi barátunk csatlakozott újra hozzánk dacból is a rég eltávozottak közül, hogy gyerünk, csináljuk. És az SZDSZ tagjai is hatalmas számban erősítik meg újra tagsági viszonyukat, mert tenni akarnak valamit, az SZDSZ felvállalásával. Nagyon sajnálnám, ha Gulyás József nem jönne velünk, nem segítene nekünk, mert őt őszinte, hiteles liberális politikusnak tartom, akit emberileg is nagyon kedvelek. De ha nem jön, nem jön. Attól még az SZDSZ nem halott, hogy hagyatéki tárgyalást tartsanak felettünk.

A szerző szociológus