Tolókocsis mozgássérült vagyok, aki már régen nem tud járni. Az Örkény Színház (volt Madách Kamara Színház) annyira rossz adottságokkal rendelkezik, hogy jobb, ha egy mozgássérült még csak véletlenül se téved oda. Tavaly az interneten egy téves információban azt olvastam, hogy a színház igazgatója a szomszéd házból oldotta meg a színházba jutás problémáját a kerekes székesek számára. A jegyvásárlás után azonban kiderült, ez nem így van. Telefonáltam a színházba, adjanak tanácsot, mit tegyek. Azt mondták, az előadás előtt hívjam őket, mert az intézmény műszaki emberei felvisznek a lépcsőn. Korán értünk a színházba, s mikor a férjem bement, már várták, hogy segítsenek a probléma megoldásában. Így nemcsak a kiváló Macskajátékot láttuk, hanem az emberi szolidaritás szép példáját is. Köszönjük!

Gyöngyné Horák Zsuzsa Budajenő

Megrökönyödve olvastam Buday Pálné agresszív hangvételű és a legmagasabb fokú önzést sejtető cikkét a vasárnapi vásárlásról (Miért vásárolunk vasárnap?, május 26.). Egy olyan dolgozói réteg nevében emel szót, amely, bár nem kevés tagot számlál, mégis elenyésző a társadalom egészéhez képest. Természetes, hogy vasárnap mindenki szeretne otthon lenni a családjával! De kérdezzük meg erről a rendőröket, tűzoltókat, mentőket, orvosokat, közlekedési dolgozókat és számos egyéb munkavállalót, aki akár vasárnap éjjel is dolgozik, mi a véleménye. Igaz, az elmúlt rendszerben sem halt senki éhen, mert vasárnap nem voltak nyitva az üzletek. De a hétvégi nyitva tartást korlátozni szándékozók igencsak meglepődnének, ha szombaton délután megszűnne az áram- vagy vízszolgáltatás, nem járnának a buszok, villamosok, vonatok, nem találna nyitva tartó benzinkutat, éttermet vagy szállodát. A felsorolt helyeken ugyanolyan emberek dolgoznak, ugyanúgy szeretnének otthon lenni vasárnap, mint bárki más.

Pallagi László Budapest