Az ajánlatban külön nem jelzik, de természetesen a jeles összeget valakinek ki is kell fizetnie, az pedig a bérlő, az agrárgazdálkodó lesz. Akinek viszont ugyanez a képlet nem rajzol vidám jövőt. Ilyen hozamról egy legális, minden közterhét és egyéb kötelezettségét rendben teljesítő agrárvállalkozás legfeljebb álmodozhat. Sok ilyen álmodozó akad: a magyar árutermelő agrárgazdasági szektor bő négyötöde bérelt földön termel.

A magyar termőföldhasználat elmúlt húsz évét egyvégtében feszíti az ellentmondás, ami a kétmillió kistulajdonos és a területből „életvitelszerűen” megélni kívánó gazdaságok érdekei között feszül. Mára ez a helyzet a bérleti díjak folyamatos emelkedése miatt immár krónikus bajforrássá nőtt. A kifejezetten termelési célú közvetlen uniós források csaknem egészét elviszi az ágazati bérletbiznisz, és ez a teher évről évre újabb tízmilliárdokkal nő. Az egészet megfejeli az állandó bizonytalanság is: még az ágazati minimumot jelentő tíz évre sem szól a kontraktusok fele, hiszen a legfeljebb ötéves bérlet számít adómentesnek. Húsz vagy több betervezhető év csak a nagyon szerencsés gazdáknak jut. A menekülés ebből a helyzetből aligha lehetne más, mint hogy a gazdálkodók maguk lehessenek a befektetők. Azt viszont a jog korlátozza: a már említett négyötöd közül soknak lenne ugyan ilyesmire pénze vagy banki háttere, de zömük cégszerű vállalkozás, s mint ilyen, lényegében nem vehet saját birtokot. A korlátozás célja, hogy a magyar földet a tőkeerős külföldiektől védje. Igaz, a gyakorlatban a földvédelem eddig sem működött igazán hatékonyan (lásd: zsebszerződések tömege a nyugati országkaréjban), és a külföldiek birtokvásárlását tiltó 2004-es moratórium jövő májusi feloldása után még kevésbé fog.

A magyar agrárvállalkozási szektor ma közvetlenül mintegy 250 ezer, közvetve félmillió embernek ad megélhetést és fizet ki nem mellesleg csaknem százötvenmilliárd forint bérleti díjat 1,5 millió magyar birtokosnak. Két évtizede ez a csoport mégis hol barátságtalan politikai, hol – ami még ennél is rosszabb – rideg jogi-gazdasági környezetben kénytelen működni. Pedig elsöprő többségben magyar emberek magyar cégeiről van szó. Most a várható földügyi szabályváltozás megint teker egyet az őket már eddig is keményen szorongató présen, mert az elő-haszonbérleti jogok számukra kedvezőtlen átírása óhatatlanul a bérletek és vele a termelés drágulását hozza. Nem biztos, hogy mindegyik kibírja.