Orbán egy kalap alá vette a rendszerváltás óta eltelt „két zavaros évtizedet” és a kommunizmust. A rendszerváltással kapcsolatban a rosszízű „paktum” szót használta. A lengyel párt két híres vezetője, a Kaczynski ikerpár szerint is bunda volt az 1989-es rendszerváltás, az új rendszer paktumokon, összefonódásokon, megalkuvásokon alapul, és ezekkel szemben a törvény szigorításával kell harcolni. A lengyel párt már a nevével is kifejezi, hogy tűzzel-vassal rendet akar teremteni. A bibliai „törvény és igazság” kifejezés az ószövetségi „büntető törvénykönyv” alapelve, ahogy Ezékiel próféta kifejti: aki a törvény és az igazság szerint él, az élhet, aki nem, annak meg kell halnia. A párt 2005-ben azzal a programmal került kormányra, hogy felderít és megbüntet mindent, amit a rendszerváltás óta elkövettek az erkölcs és a nemzeti érdek ellen, s a kis bűncselekményeket is szabadságvesztéssel fogják sújtani. Még a halálbüntetés visszaállításával is kacérkodtak. Lech Kaczynski, az államfő (aki áprilisban repülőszerencsétlenségben életét vesztette) még a 90-es évek végén, igazságügy-miniszterként kezdeményezte a Btk. olyan szigorítását, hogy a súlyos bűncselekmények elkövetőit már 14 éves korban börtönbe lehessen csukni. A két Kaczynski a megszállottak következetességével hirdette nézeteit húsz éven át. Akkor is, amikor Orbán még egy liberális ifjúsági párt vezére volt, akkor is, amikor a Fidesz hirtelen átalakult konzervatív párttá, és akkor is, amikor Orbán kockás ingben, nyakkendő nélkül, ócska (vagy annak látszó) zakóban kampányolva balról előzte a szocialistákat.

A Törvény és Igazság elsősorban szim bolikus történelempolitikával foglalkozott, nem a Lengyelország előtt tornyosuló sorsproblémákkal, a globalizációval vagy az EU-tagság nyújtotta utolsó modernizációs eséllyel. Igazságtételt akart a történelmi sérelmekért, főleg azokért, amelyeket az oroszoktól (a szovjetektől) szenvedtek el. A Kaczynski testvérek annak idején nem szavazták meg Lengyelország EU-csatlakozását, és mindig is gyanakvással viseltettek az unióval szemben. A Fidesz is a történelmi igazságszolgáltatással kezdte (a kettős állampolgársággal), az „Európai Unió” kifejezést Orbán ki sem ejtette a száján első parlamenti beszédében. Kormánya programjában egy szó sincs arról, mit akar elérni Magyarország az EU-ban.

A Törvény és Igazság a történelemhez való viszonyulást tette meg a hazafiság mércéjének. Hazafiakra és nem hazafiakra osztotta Lengyelországot. Azok voltak a hazafiak, akiknek ugyanaz volt a véleményük a hazafiságról és a múltról, mint a pártnak. Akiknek más, azok nem hazafiak.

A 2005-ös elnökválasztást is a hazafisággal nyerte meg Lech Kaczynski. Azt állítva, hogy az új Lengyelország elhanyagolja a függetlenségi hagyományok ápolását.

A mostani Fidesz meg a Törvény és Igazság között nemcsak a radikális konzervatív jelszavakban nagy a hasonlóság, hanem az etatista szociális programokban is. Meg az irreális vállalásokban. A Fidesz 1 millió új munkahelyet teremt, a Törvény és Igazság programjában 3 millió új lakást ígért. (Természetesen nem valósult meg.)

Ezek szerint a 2005-ös „varsói expressz” futott be most Budapestre. Ez volt a magyar sajtó kedvelt metaforája a 90-es években, amikor általában a lengyelországi választások után egy évvel nálunk is mindig ugyanabba az irányba lengett ki az inga. Pedig alapvetően különbözött a két társadalom, és a hol jobboldali, hol baloldali győzelem csak formai egybeesés volt, egészen eltérő tartalommal. De ha most is „vonatozunk”, akkor meg kell állapítani, hogy kicsit megkésett az expressz. A Törvény és Igazság 2005-ben került kormányra, de a lengyelek 2007-ben már menesztették is. Megelégelték az állandó belpolitikai csatákat, a politikai ellenfelek kriminalizálását, az ideológiának a magánéletbe való betolakodását. A Polgári Platformot emelték kormányra (a kis centrista Parasztpárttal koalícióban). Társadalmi programjában ugyan a Platform is konzervatív, sőt a 2005-ös választás előtt még versengett a radikalizmusban a Törvény és Igazsággal. Gazdaságpolitikában liberális – lenne, ha a Törvény és Igazság a legnagyobb ellenzéki pártként nem akadályozná ebben. Életmódbeli kérdésekben viszont békén hagyja a lakosságot. Igaz, az iskolai osztálytermekben függő feszületekhez nem mert nyúlni, sem az Európában párját ritkítóan szigorú abortusztörvényhez. A sors iróniája, hogy miután Orbán Viktor elmondta Budapesten a Törvény és Igazság radikális szóhasználatával élő beszédét, a következő napokban a lengyel párt elnöke megtagadta egész politikai múltját. Feladta az új rendszerváltás programját, meg nem alkuvó harc helyett kompromisszumokat ajánlott. Támogatást ígért azoknak a reformoknak (például a kórházprivatizációnak), amelyeket eddig akadályozott. Majd elválik, igazi pálfordulás-e ez vagy csak kampányfogás a június 20-i elnökválasztás előtt. (Jaroslaw Kaczynski megpályázta testvére üresen maradt államfői székét.)

Húsz évvel a rendszerváltás után egyvalamiben nagyon hasonló lett a lengyel és a magyar társadalom. De egy alapvető különbség is van köztük. Ott is, itt is, konzervatív politikai erő vezetésével konszolidálódik a társadalom a rendszerváltás sokkja után. Mindkét országban eltűnt a politikai palettáról a liberalizmus, holott annak idején az vezette a rendszerváltást. A baloldal a lengyeleknél is, nálunk is meggyengült, belátható ideig aligha lesz kormányképes. Mindkét országban megerősödött a szélsőjobb. A lengyeleknél – úgy tűnik – csak átmenetileg. A nemzetiszocialista Lengyel Családi Liga képében egy ideig ugyan koalíciós társ volt a Törvény és Igazság kormányában, de 2007-ben már nem jutott be a parlamentbe. Nálunk a Fidesz saját szavazótáborának jobb szélét udvarolja körül, nehogy elszipkázza a Jobbik, amely felmenő ágban van. Viszont alapvető különbség, hogy a lengyeleknél a konzervatív erő két rivalizáló nagy párt formájában jelenik meg. Az egyik szociá lisan érzékenyebb, a másik liberális. Az egyik ideologizálja az állami és családi életet, a másik meg nem kívánja megtéríteni a lakosságot. Az egyik utólag megreparálná a történelmet, a másik meg a mai valóságos problémákkal foglalkozik. Kialakulóban van e két, eltérő stílusú és gazdaságfilozófiájú konzervatív párt váltógazdálkodása. A lengyeleknél van választás. Nálunk meg nincs.

A szerző újságíró