Pedig a szüleim nem katolikusok, nem tudom latinul elolvasni a bibliát, és nem vagyok vatikáni állampolgár. De nagyon rosszul esne, ha ezekkel az ismérvekkel kellene bizonygatnom a katolikus mivoltomat. Hiszen katolikusnak lenni nem származás, nem nyelvtudás és nem állampolgárság kérdése, hanem lelki állapot, belső meggyőződés, érzelmeken alapuló éntudat.

De azt is büszkén vállalom, hogy magyar vagyok. Pedig szüleim csak részben magyarok, és Esterházy Péter olvasása meghaladja a magyarnyelv-tudásomat. De akkor dobban a legnagyobbat a szívem, amikor a magyar nemzeti tizenegy a pályára lép, amikor a világban bolyongva magyar szót hallok, vagy amikor könynyezek a magyar himnuszon. Ezekből a jelekből érzem, sőt tudom, hogy magyar vagyok – pedig nem vagyok magyar állampolgár! De magyarnak lenni nem állampolgárság kérdése, hanem lelki állapot, belső meggyőződés. Miért is kellene a magyar állampolgársággal bizonygatnom a magyarságomat? Hiszen az állampolgárság csupán egy száraz jogi kategória. Azt fejezi ki, hogy az adott állam törvényei vonatkoznak rám, az adott államnak fizetem az adómat, és cserében az adott államtól kaphatok bizonyos juttatásokat. A jogilag magyarországi állampolgár lehet érzelmileg kínai, szlovák, jász, magyar, sőt egyszerre kínai-magyar, magyar-szlovák, jász-magyar stb. stb. A jogilag szlovákiai állampolgár lehet érzelmileg kínai, szlovák, magyar, magyarszlovák stb. stb.

A leírtak miatt a jogi állampolgárságnak és az érzelmeken alapuló éntudatnak kevés köze van egymáshoz, ezért csak a tisztánlátást zavarja meg, ha összekeverjük őket. Ez az összekeverés, azaz a kettős állampolgárság az utóbbi tizenöthúsz évben jött divatba elsősorban Kelet-Európában, ahol hajlamosak vagyunk még azt hinni, hogy egy nemzet nagysága a lélekszámától vagy a területének a méreteitől függ.

Persze a kettős állampolgárság zavarosságától függetlenül is segítheti a magyar állam a határon kívül élő magyarokat.

Elsősorban a nagy többséggel megválasztott kormány feladata – remélhetően a véleményünket kikérve –, hogy melyik csoportokat részesíti előnyben, a mindig korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások elosztásakor. A polgári középosztályt, a szegényeket, a cigányokat, a devizahiteleseket, a vállalkozókat, a nagycsaládosokat, a határon kívül élő magyarokat? Nem könnyű megtalálni a helyes arányokat!

Sipos László