Fontosnak tartom a nemzeti egység ily módon történő szimbolikus kifejezését. A Fidesz országgyűlési képviselői által az állampolgársági törvényhez benyújtott módosítást mégis ellenzem. Jelen formájában a kezdeményezés nem szól másról, mint hogy a Fidesz további választókat toborozzon a határon túlról. Ezzel érdekellentétet teremt a magyarországi választópolgárok és a határon túli nemzeti közösségek között.

A „kettős állampolgárság megadása” valójában teljesen abszurd megfogalmazás. Kár, hogy ez a slendrián kifejezés honosodott meg a hazai közbeszédben. Kettős állampolgárságot egyetlen állam sem adhat. De szuverén módon dönthet arról, kiknek milyen feltételekkel és tartalommal ad magyar állampolgárságot. Németország ezzel kapcsolatos törvénye a „németséghez tartozás” kritériumát szabja meg, máshol a területhez való kötődés követelményét fogalmazzák meg. Magyarország is adhat pontosan meghatározott kritériumok alapján állampolgárságot bárkinek, de nem adhat állampolgárságot kollektíven, egyoldalú döntéssel és etnikai szempontok alapján.

Bármilyen megoldásnak, amely a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság megszerzését biztosítja, több területen kényes egyensúlyi helyzetet kell megcéloznia. Az első és a legfontosabb, hogy megfelelő egyensúly alakuljon ki a magyarországi társadalom és a határon túli magyar közösségek között. A törvényi szabályozásnak nem szabad szembeállítania a választójoggal rendelkező – a magyarországi választások következményeit a saját bőrén érző –adófizető magyar állampolgárokat és a határon túliakat, hiszen a deklarált cél éppen a nemzet újraegyesítése. Az állampolgári jogok és kötelezettségek egyensúlyát megbontaná, ha a Magyarországon életvitelszerűen nem tartózkodók számára automatikusan választójogot biztosítanánk. A benyújtott törvényjavaslat e tekintetben semmilyen eligazítást nem ad, a Fidesz most is trükközik. Félő, hogy pártszempontjai, szavazatmaximálási szándékai most is felülírják a magyar nemzetpolitikai érdekeket.

Fenn kell tartani az egyensúlyt Magyarország eddigi uniós kötelezettségei és jogosultságai terén is. A magyar törvényhozásnak egyértelműen ki kellene jelentenie, hogy Magyarország nem tart többre igényt a csatlakozási szerződés alapján őt megillető, lakosságarányos uniós támogatásnál, euró pai parlamenti képviselői helynél, tanácsi szavazati aránynál. Ez minden uniós tagállam, s kivált a szomszédos országok számára elengedhetetlen garancia lenne.

Ugyanilyen súlyú kérdés annak országgyűlési határozatban való kimondása, hogy a magyar állampolgárságnak a határon túli személyekre vonatkozó, egyéni kérelemre történő kiterjesztése teljes összhangban van az uniós normákkal. Számos ország gyakorlatához hasonlóan a magyar állampolgárság kiegészíti, „kiteljesíti” az eredeti állampolgárságot az „európai egységesülés szellemében”. Az uniós analógia Nagy-Britannia lehet, ahol a történelmi múlt, a Brit Nemzetközösség sajátosságai következtében a brit állampolgárságnak több változata van. Nemzetpolitikai szempontból egyértelműen támogatható egy világosan defi niált, sajátos magyar állampolgárság megteremtése s az alkotmányba történő beemelése.

A „kettős állampolgárságnak” elsősorban nem közjogi, hanem szimbolikus jelentősége van. Érzelmi, kulturális, lelki összetartozást, szolidaritást testesít meg. A határon túli magyar honfitársainkban – az MSZP átgondolatlan állásfoglalása következtében is – a szerencsétlenül alakult 2004. decemberi népszavazás előtt és azt követően ez az igény elementáris erővel mutatkozott meg. A magyar állampolgárság a határon túliakat legfőképp azzal segíti, hogy tartást és bátorítást ad nyelvük és kultúrájuk megőrzéséhez, a beolvasztás, az identitásvesztés kivédéséhez. A magyarországi egészségügyi ellátás és a nyugdíjjogosultság azonban befizetésen alapuló szerzett jog. Alapos mérlegelés után, világos szabályokkal kell meghatározni, hogy a különböző magyar ellátórendszerek milyen feltételekkel válhatnak elérhetővé a szomszédos országbeli magyar állampolgárok számára.

Tisztázásra vár a munkavállalás joga is. Szlovákia, Szlovénia és Ausztria vonatkozásában nincs érvényben a munkaerő szabad áramlását érintő korlátozás, Románia esetében Magyarország egyes ágazatokban korlátozásokat alkalmaz. Ukrajna, Szerbia és Horvátország esetében figyelemmel kell lenni arra, hogy ezek az országok nem tagjai az EU-nak, és Magyarország jelenleg minden szektorban feltételekhez köti a munkaerő beáramlását. A határon túli magyarság azon tagjai, akik Magyarországon akartak dolgozni, nagyrészt már eddig is megtették ezt, legálisan vagy feketén. Mérlegelnünk kell, hogy mik a hazai munkaerőpiac reális szükségletei. Ez a kormánytöbbség felelőssége.

Fontos megőrizni a szomszédsági és a nemzetpolitikai követelmények közötti egyensúlyt is. Jó lenne, ha nem térne vissza az az idő, amikor az Orbán-kormány a szomszédsági kapcsolatokat a nemzetpolitikai céloknak rendelte alá. El kell kerülni azt a korábbi jobboldali politikát, amely azt sugallta, hogy Budapest önmagában képes megoldani a határon túliak alapvető problémáit akár a státustörvénnyel, akár most, a „kettős állampolgársággal”. Bukarest, Pozsony, Belgrád, Kijev, Zágráb, Ljubljana és Bécs kormányainak, parlamentjeinek együttműködése nélkül nincs esély a problémák tartós rendezésére.

Már a bejelentés időzítése is elhibázott volt. Miért nem tudott várni a még meg sem alakult kormány a szlovákiai választásokig? Szándékosan erősíteni akarják a paranoiás szlovák kormányfő, Robert Fico és a neonáci Ján Slota pozícióit? Ennyit ér a Fidesz szemében az érintett határon túli magyar közösség kérése, hogy az ottani választások utánra időzítsék a törvény beterjesztését és parlamenti vitáját?! Szerencse, hogy Románia Moldáviával kapcsolatos tervei miatt most hallgat. Szerbia a nagy létszámú határain kívül élő szerb népesség miatt a kettős állampolgárságot támogatja és alkalmazza. Az új magyar kormány feladata a magyar–ukrán államközi tárgyalásokon ügyes és határozott politizálással elérni, hogy a kárpátaljai magyarok – akik a magyar állampolgárságra leginkább rászorulnak – mentességet kapjanak Ukrajna alkotmányának kettős állampolgárságot tiltó cikkelye alól.

Milyen eszközei vannak Magyarországnak és a kisebbségben élő magyar nemzetrészeknek, hogy a kényszerasszimilációt elkerülve integrálódjanak az adott ország társadalmába? Mit tehet a magyar kormány olyan esetekben, amikor a szomszédos államok politikai vezetése e cél elérésében nem partner, hanem ellenérdekelt fél? A jelenlegi szlovák kormány a homogén nemzetállam kiépítésében érdekelt. A félmilliós magyar nemzeti közösség megfélemlítését, anyanyelvének korlátozását, az erőszakos tömeges asszimilációt tűzte ki céljául. Ezt hivatott szolgálni a hírhedt államnyelvtörvény is. Könnyű volt Bajnai Gordont a szécsényi találkozó után orvul és populista módon hátba támadni. Most azonban a Fidesznek kellene bizonyítania, vagyis végrehajtania a „külpolitikai konszolidációt”.

Minél hangosabbak, keményebbek, sőt keménykedők Orbánék, annál jobb szolgálatot tesznek Fico ultranacionalista kormányának. A szlovák államnyelvtörvény nemzetközi fogadtatása mutatja, hogy az EU politikai síkon nem kíván, jogi eszközökkel pedig nem tud beavatkozni. Inkább eltűri, hogy a Smer egy idegengyűlölő, neonáci párttal kormányozzon. Folyosói beszélgetéseken ezt elsősorban az ausztriai Schüssel–Haider-koalíció idején életbe léptetett szankciók sikertelenségével magyarázzák. Az EBESZ és az Európa Tanács megfogalmazta fenntartásait, de nincs elég erejük az európai normák betartatására. A szlovákiai magyar közösség helyzete mindezek következtében folyamatosan romlik. S hiába van Magyarországnak a kisebbségvédelem terén igaza, ha a Fidesz uniós megítélése finoman szólva is kétértelmű, részben jogtalanul, részben jogosan.

Szomorú, de tény, hogy az európai államok és az USA döntéshozói Magyarország jogos kisebbségvédelmi törekvéseit is gyakorta destabilizáló tevékenységként értelmezik. Ennyiben igaztalan és méltánytalan a Fideszt egy kategóriában emlegetni a szomszédos országok ultranacionalista erőivel, miként ezt sajnos tapasztalhatjuk meghatározó európai politikusok zártkörű megnyilvánulásaiban is. A negatív megítélés alapvetően a Jobbikhoz fűződő kétértelmű viszonnyal függ össze: l. Demeter Ervin, Cser-Palkovics András közös fi deszes–jobbikos önkormányzati képviselőségét, a néhány hónappal ezelőttig tartó koalíciót Székesfehérváron, vagy Szájer József és Morvai Krisztina közös brüszszeli szereplését 2009 tavaszán az Európai Parlamentben a 2006. október 23-i rendőri túlkapásokról stb. Mindezt az Európai Bizottság és az Európai Parlament legfelső köreiben is számon tartják.

Az Európai Néppártban is tudják, hogy Nicolas Sarkozy egészen másként viszonyul a Nemzeti Fronthoz, mint Orbán Viktor a Jobbikhoz. A Fidesznek célszerű lenne mielőbb egyértelművé tennie: a Jobbikkal nem az a baj, hogy „rendezetlen”, hanem az, hogy raszszista, idegengyűlölő. Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek ezt ki kellene végre mondania. Az egyértelmű elhatárolódás hiánya erőteljesen be fogja árnyékolni a Fidesz-kormány tevékenységét, és legfőképpen a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáját.

A megújuló magyar baloldalnak szembe kell szállnia a Fidesz nacionalista álláspontjával, miszerint a magyar többség fontosabb, mint a velünk élő kisebbségek, vagy a határon túliak fontosabbak, mint az anyaországi nemzet. Célszerű elkerülni a liberálisok egyoldalúságait is, miszerint elsősorban a kisebbség, adott esetben a romák jogegyenlősége a fontos, és ehhez képest másodlagos a XXI. századi korszerű magyar nemzettudat vállalása.

A magyar baloldal adjon új, hiteles válaszokat azokra a társadalmi problémákra, amelyeknek megoldatlansága a szélsőjobb térnyeréséhez nagyban hozzájárult: a társadalom kettészakadása, a munkanélküliség, a romák társadalmi integrációjának megoldatlansága, a magyar–roma együttélés kezeletlen konfliktusai. A magyar baloldalnak meg kellene követnie a határon túli magyar nemzetrészeket az MSZP-nek a 2004. decemberi népszavazás során képviselt álláspontja, de legfőképpen a nemzeti szolidaritással, a baloldal alapértékeivel ellentétes, anyagias érvrendszere miatt. Még akkor is, ha igaz, hogy a 2004-es népszavazás során a jobboldal is durván manipulált, sőt hazudott is.

Lehet, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése a szülőföldön maradást fogja szolgálni azzal, hogy tartást ad. Lehet, hogy még inkább a szülőföld elhagyására csábít, mert megkönnyíti a magyarországi letelepedést. Kételyeinkre csak az idő és az új magyar kormány tevékenysége adhatja meg a választ.

A haza nem volt ellenzékben, és most sincs kormányon. Igaz, hogy a Fidesz egymaga dönthet a haza sorsáról: a fennmaradó 7,3 millió nem szavazóról vagy nem reá szavazóról és a határon túli nemzetrészek támogatásáról. Döntéseit azonban csak érdemi konzultációk után lenne célszerű meghoznia, beleértve az ellenzéki pártokkal való egyeztetést, sőt együttműködést is.Magyarország, a magyar nemzet mindannyiunké.

A szerző európai parlamenti képviselő (MSZP)