Csupa olyan hír, amire régóta vártunk, de amire nem számítottunk ilyen hamar. Mindenki, beleértve a szakértőket, a kormányt, valamikor az év második felére tette a fordulatot.

Mi történt? Életveszélyes lenne azt kiolvasni az adatokból, hogy vége a válságnak. Ha ebben a hitben ringatjuk magunkat, lehet, őszig sem kellene várni arra a bizonyos fordulatra, csak az nem a szebb életről, hanem a pofára esésről szólna.

Gyors és könyörtelen büntetés lenne a részünk a hiszékenységünkért. Boldog békeidőként emlékeznénk arra az időszakra, amikor csak 280 forintot kellett fizetni egy euróért és kétszázat a svájci frankért. Roppant törékeny még a magyar gazdaság, a kedvező adatok csak annyit üzennek, van esély a kilábalásra.

Fordulatról azonban korai még beszélni. Nagyon mélyről kapaszkodunk fel. S nem csak rajtunk múlik, milyen magasra jutunk. Sok függ attól, milyen mélyre kerül Európa, és onnan milyen gyorsan tudja megkezdeni a feltápászkodást. Odáig végre eljutottunk, hogy a sok beszéd után tettekben is megpróbálják felvenni a küzdelmet a válsággal az uniós tagállamok, illetve az eurózónatagok.

De az ő útjuk legalább annyira rögös, mint a miénk – Angela Merkel tegnapi nyilatkozatánál tisztábban eddig senki nem fogalmazta ezt meg. Megesik majd, hogy vissza-visszacsúsznak a falon. Mint a hegymászók, akik kötélen összekötve kapaszkodnak fel: elég, ha egyikük zuhan, magával rántja a többit is.

Ám ha a karabinereket jó erősen odarögzítették a falhoz, senki nem kerül veszélybe, sőt az aláhulló társat is meg lehet menteni. A gazdaság karabinereit kell most megtalálnia az uniós közösségnek és kimozdíthatatlanul a helyükre illesztenie. Magyarország ebben nem áll rosszul: igaz, drasztikus, tehát fájdalmas beavatkozásokkal, de sikerült visszafogni a túlburjánzó államot, úgy, hogy a növekedés feltételeit sem fojtották meg. Példa erre az első negyedévi GDP. Lehetett volna másképp? Az idehaza felvázolt alternatív pálya – lazább fiskális politika, fókusz a növekedésen – bő egy éve még alapot szolgáltatott a vitára. Ma már látjuk, ez nem járható út. S még biztosabbak lehetünk benne, nem is lesz az.

Magyarország sem végzett azonban a maga dolgával. A túlélés, úgy néz ki, sikerült, de ennyivel nem elégedhetünk meg. Olyan pályára kell állítani az országot, amely lehetővé teszi az uniós átlag feletti növekedést, de nem sodorja veszélybe az egyensúlyt. A Bajnai-kormány a kármentésre vállalkozott. Ha az Orbán-kabinet nem kormányoz körültekintően, neki is lesz alkalma megmutatni, mire képes vészhelyzetben. Nem bánnám, ha ettől a produkciótól megkímélnénk magunkat.