Mi következik mindebből?

Az ország visszatért a személyi kultusz, a politikai diktatúra útjára. Mindezt nem abszolút, hanem mindent elsöprő többséggel törvényekbe is iktathatják, és törvényekbe is fogják iktatni.

1989. október 23-ától, 2010. április 11-ig Magyarországon parlamentáris demokrácia volt. Eddig a hatalmi rendszer alapja az volt, hogy nem jöhetett létre egyetlen személyhez, vagy egyetlen pozícióhoz kötődő főhatalom. A főhatalom megosztott volt, s a főméltóságok mintegy egymás ellenőreiként és fékeiként tevékenykedtek. A jövőben azonban a hatékonyság jegyében a legfőbb hatalmak összevonhatóak lesznek egyetlen kézben. Ez idáig az állam és a törvények, élen az alkotmánnyal védték a lelkiismereti- és vallásszabadságot, a szabad véleményformálást, s demokratikus keretek között a vélemények szabad kinyilvánítását. Sőt, a demokrácia kiskorúsága folytán gyakran a demokratikus kereteken túl is, mert sokakat csak a jó, polgári ízlés tarthatott volna vissza bizonyos megnyilvánulásoktól.

Szomorú, ismerős idők jönnek. A közhivatalokban, az állam által fontosabbnak tartott gazdasági szereplőknél, a kultúra és a média világában karrier- és sorsformáló tényező lesz a politikai elkötelezettség, illetve annak kinyilvánítása. S hátrányba kerülnek mindazok, akiket a hatalom nem tekint majd a maga emberének. És igen, lesz kettős állampolgárság, hiszen potenciálisan egymillió (!) jobboldali szavazatot ér.

Az alakuló ülés hivatalos lezárása után a képviselők egy csoportja meglepően kimunkált stílusban elénekelte a székely himnuszt. Íme, megüzentük szomszédainknak, hogy a revizionista célok a Magyar Köztársaságot teljhatalommal vezető erő által megtűrtekké és felvállaltakká váltak. Így tehát mától ellenségek vesznek minket körül, mert ellenséges országgá tettük magunkat.

A Bajnai kormány által elvégzett munka számos gyümölcse csak eztán érik majd be, ha idejekorán le nem szakítják azokat a gyümölcsöket. Az eredményeket az új kormány magáénak tulajdoníthatja, a nehézségekért és kudarcokért viszszamutogathat. Akik ellenzékben kudarcokat hazudtak, azok kormányon majd sikereket fognak mindenből, ami csak történt s történni fog. S a nép jóindulatának fenntartásáért gyalázhatják, üldözhetik mindazokat, akiket az előző korszak híveinek tekinthetnek.

Magyarországon húsz éven át demokrácia volt. Orbán Viktor „gyökeres és mélyreható”, forradalmi léptékű, a rendszerváltozásnál is jelentősebb változást ígér. Új kormányzati struktúrája is ezt sejteti. Egy demokrata ilyen helyzetben csak ellenzéki lehet.

Nem ennek vagy annak a pártnak, vagy politikai irányzatnak az elkötelezettjeként, hanem csakis a plurális parlamenti demokrácia, a népfelség elvére alapuló köztársasági eszme elkötelezettjeként.

Tudom, e hatalom nem jöhetett volna létre a „szavazófülkékben véghezvitt forradalom” nélkül. Elkerülhetetlenül átmegyünk egy súlyos kataklizmán, ami fájdalmasan meghatározó része lesz történelmünknek. De nincs kétségem afelől, hogy a demokrácia olyan kincsünk, amit hiába rabolnak el tőlünk, mert újra győzedelmesen feltámad, s erősebb lesz, mint akik most legyőzték!