Tilos a késedelmes fizetés? Sebaj, beleírjuk a szerződésbe, hogy a nevezetes harminc napon túl további három hónapig nem léphet az élelmiszeriparos. Ha nem tetszik, rendelünk mástól. Megtiltanak egyes árvisszatérítéseket? Nosza, egyetemesen vonjunk le egy vaskos tételt egyenesen a szállítói számlából – és még hosszasan sorolhatnánk.

Jogos, ha ennek a hazai beszállítókat nyomorító viszonyrendszernek egy erős, egyben határozott lépésekre is kész új kormányzat nekimegy. A magyar piacon uralkodó üzletláncok – és nemcsak a „multik”, a hazai tulajdonúak sem különbek – igenis visszaélnek a helyzetükkel, valóban egyetlen céljuk, hogy az utolsó fillért is kipréseljék az összes náluk megforduló forintból. És ha ebbe belerokkan egy-két magyar cég, kapnak helyette tíz másikat.

Két alapérvet szoktak „mentségükre” felhozni a kereskedők: 1. Amikor leszorítják az árakat, a fogyasztó érdekében teszik; 2. A magyar gyártóknak körül kellene nézniük a külföldi piacokon, mert akkor észrevennék, hogy az övékéhez hasonló minőségű árut legtöbbször olcsóbban be lehet onnan szerezni, mint itthon. Nem mondják ki, de érzékeltetik, ennek fényében a hazai szállítmányok puszta átvétele is egyfajta gesztus.

Ezt a gyakorlatot akarja megfékezni a Fidesz-vezette új kormány. Szerintük azonban a rossz viszonyokat abban a rendszerben nem lehet megváltoztatni, amiben kialakultak. Ezért azt ígérik, hogy állami segítséggel megszervezik a kiskörzeti értékesítést, hogy lerövidítsék a forgalom sok közvetítőt gazdagító láncát, és joggal-hatósággal-szabályozással megtörik a láncok hatalmát. Ez utóbbiak azonban nem adják majd fel könnyen pozícióikat. Hivatkozhatnak a versenytörvényre és uniós szabályok sorára, amely tiltja a vállalkozások közötti diszkriminációt, az import mesterséges fékezését meg pláne. A meccs tehát kétesélyes.

Ráadásul az árversenyt jogszabállyal megfékezni aligha lehet. Márpedig egy protekcionista piacszabályozás velejárója az lehet, amitől egy kormánynak tartania kell: a drágulás. A nép a legnemzetibb kormánynak sem bocsátja meg, ha intézkedései következtében érzékelhetően rosszabb lesz az élet. És aligha tudja most a hatalom a magyar fogyasztóban feléleszteni a hazafias vásárlás eszményét.

Hiába támogatja minden egyes liter magyar tej megvásárlása a hazai munkahelyek megőrzését, ha az tíz százalékkal drágább, mint a szlovák, akkor – egyértelmű felmérési eredmények szerint – azt veszi és nem a drágábbat, még ha magyar is. Ha nem teheti, felháborodik. E forintban nagyon is meghatározható mozgástér az, amin belül gondolkodhat a hatalom, amikor az üzletláncok megregulázásához kezd. Nem lesz könnyű dolga.