Erről én nagyon mást gondolok.

Szembe kell nézni azzal, hogy az SZDSZ nem egyszerűen kiszorult, hanem kibukott a parlamentből, s bizony ehhez még csak el sem kellett indulnia a 2010-es választásokon, hiszen a sorsa már korában eldőlt. A kudarchoz vezető úttévesztésnek több állomása volt az elmúlt közel húsz évben, de az utolsó fontos korrekciós, önmentő lépéseket kétségtelenül a 2006–2010-es ciklusban szalasztotta el a párt. Annak is leginkább az elején és a végén.

Pedig lett volna mit megmenteni, lett volna mit továbbvinni. Az SZDSZ, mely a Demokratikus Ellenzék bázisán jött létre, vállalta a magyar progresszió legjobb hagyományait, a jogállamiság, a szabadság és szolidaritás, a modern, nyitott Magyarország értékeinek képviseletét. Ezért volt sokunk politikai-közéleti otthona a rendszerváltás magával ragadó éveiben.

Az SZDSZ fontos szerepet játszott a rendszerváltás előkészítésében, a pártállam lebontásában, 1989–90 alkotmányos forradalmában, a közbeszéd, a civil gondolkodás polgári-liberális megújításában. Az egyetlen párt volt, amely nem szavazatszerző céllal szólalt meg a kisebbségek, a gyengék, a jogfosztottak érdekében, alapvető jogérzékenysége pedig sokáig jól működött, és iránytűként szolgált a liberális véleményközösség számára, de tiszteletet ébresztett az riválisok szemében is. Az SZDSZ mert leginkább őszinte lenni a gazdasági kérdésekben, s kerülte leginkább a populizmust.

Mindez akkor is igaz, ha a szabad demokraták történetének a mához közelebb eső részében gyakran számításból, vagy rosszul értelmezett kompromisszumkészségből engedékeny volt, vagy elmulasztotta felemelni a szavát.

A 2009-es európa parlamenti választások után meggyőződésem volt, hogy ha a választási eredmény sokkhatása nem elegendő ahhoz, hogy a párt formális és informális vezetése kellő alázatot tanúsítva a belső megosztottságot, a részérdekek mentén kötött különalkukat felszámolja egy közös cél: a liberális értékek parlamenti képviseletének megmentése – és nem az önátmentés – érdekében, akkor az SZDSZ-nek nincs esélye az újrakezdéshez.

Nyilvánvaló, hogy az SZDSZ politikai hitelvesztéséért, szavazóinak elhajtásáért, a párt mostani állapotáért elsősorban nem a 2009-es nyári tisztújításon megválasztott vezetést terheli felelősség – már csak azért sem, mert a párt elsüllyedésében szerepet játszó korrupciós ügyek sem 2009 nyara után keletkeztek. Azonban az új vezetés a párt múltjához méltatlanul gyenge, eleve kudarcra ítélt próbálkozás volt, mely a tisztességes helytállás helyett a tagságot is félrevezető alkudozásokat, és komolytalan deklarációkat produkált.

Abból a pozícióból azonban, ahová 2009 nyarára jutott, az SZDSZ – belső elszánás, az újrakezdést hitelesítő, világos értékválasztás és hiteles vezetés hiányában – már nem volt újraépíthető.

Be kell látni, hogy a szabadság és szolidaritás értékeire SZDSZ néven politikát építeni már nem lehet. Az egykor erős brand az elmúlt években tartalmi-politikai szempontból egyre inkább új, vállalhatatlan értelmet nyert, mellyel a liberális szavazók már nem is tudtak azonosulni.

Mégis mit tehetnek a megmaradt SZDSZ-esek, azon túl, hogy ápolják a párt szebb napjaihoz fűződő személyes emlékeiket?

Immár nem az SZDSZ tagjaként, de olyan egykori gyalogos alapítóként, aki semmiképpen nem kívánja megtagadni a szabad demokratákhoz való tartozását, azt tudom javasolni az SZDSZ tagjainak s valamennyi döntéshozójának, hogy a soron következő küldöttgyűlésen zárják le az SZDSZ történetét.

Zárják le, hogy minél rövidebb legyen a párt történetének ez az indulásához és indíttatásához méltatlan korszaka! Egyben akadályozzák meg az SZDSZ javainak széthordását és gondoskodjanak a még rendelkezésre álló vagyon méltó sorsáról!

Azt javaslom, és kérem mindazoktól, akik még döntési helyzetben vannak, hogy a lehető legtisztességesebb módon vegyék számba az SZDSZ vagyonát, mérjék fel a kintlévőségeket, a hiteleket, az értékesíthető ingatlanokat (ha ezt eddig nem tették volna meg), és pályázat útján válasszanak ki egy – a javak sorsában érdekeltnek mutatkozó döntéshozók személyétől független – vagyonkezelőt. Ennek a vagyonkezelőnek a feladata kettős: egyrészt záros határidőn belül a széles nyilvánosság számára jelentést kell készítenie az SZDSZ még meglévő vagyonáról, másrészt a lehető legjobb kondíciókkal a „zárást”, többek között az értékesítéseket elő kell készítenie, és tisztességgel lebonyolítania.

Bár megítélni nem tudom, mekkora lesz az így rendelkezésre álló vagyon, de feltételezésem szerint – tisztességes elszámolással, vagyongazdálkodással – akár több százmillió forint is lehet. De mielőtt még bárkinek eszébe jutna, hogy ez a vagyon még néhány kétes értékű önkormányzati helyért elkampányolható, felélhető, netán hazavihető belőle akár csak egy forint is, azzal a javaslattal élnék, hogy az SZDSZ szellemiségéhez és alapértékeihez méltó szellemi műhelyek, továbbá a SZETA hagyományát továbbvivő jótékonysági egyesület javára megosztva, egyenlő arányban utalják át a még rendelkezésre álló forrásokat.

Megítélésem szerint a súlyos anyagi helyzetben lévő Beszélő, mely lényegében az egyedüli máig folyamatosan létező „intézmény”, melyet még a Demokratikus Ellenzék hozott létre, és ahonnan bizonyos értelemben az SZDSZ története is elindult, továbbá az Iványi Gábor nevével fémjelzett Oltalom Karitatív Egyesületet, amelyik méltó módon teszi a dolgát azokban az ügyekben, amely képviseletére a SZETA is létrejött, valamint a liberális értékeket megjelenítő szellemi műhely, a Majtényi László vezette Eötvös Károly Közpolitikai Intézet egyenként is méltó, és képes arra, hogy az SZDSZ megmaradt javait nemes célokra hasznosítsa. A liberális nyilvánosság és véleményközösség erőforrásainak beszűkülésével számolva indokoltnak tartom, hogy az Eötvös Károly Intézettel megállapodás szülessen, melynek értelmében az intézet a rendelkezésére bocsátott forrásokból a civil nyilvánosság erősítését, támogatását vállalhatja.

Bízom abban, hogy javaslatomat nem vetik el mérlegelés nélkül az SZDSZ tagjai, küldöttei, és vitára érdemesnek találják, támogatják is azt, mert a múltat le kell zárni azért, hogy továbbléphessünk.

A szerző leköszönt országgyűlési képviselő (az SZDSZ alapító tagja)