Milyen véletleneknek vagyunk tanúi az életben, a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálatot kezdeményezett a Mol erőfölénnyel való visszaélése kapcsán (Versenyvizsgálat a Mol ellen). Csak bátorítani tudom ezt az elhatározást, de nem egészen értem, hogy miért kellett erre kb. négy évet várni, mert ez a vizsgálat a 2006. január 1. óta eltelt időszakot fogja majd át. Netán a hivatal elkötelezettségét és fontosságát lesz hivatva igazolni ez a vizsgálat az új kormány előtt? Csak a vak nem láthatta, az érzéketlen nem tapasztalhatta azt, hogy a Mol viszszaélt, sőt visszaél az erőfölényével.

Ezt mi sem igazolhatja fényesebben, minthogy csökkenő eladási adatok mellett rekorderedményt könyvelhetett el a „zárszámadáskor”. Mindebben jelentős támogatást kapott a leköszönő pénzügyi kormányzattól, amelyik azt hitte, hogy az égbe emelt árakkal együtt ömlik majd be az adóforint a kasszába.

Tudjuk, nem így történt. Ezt előre borítékolni is lehetett volna. Manapság már csak az tankol a hazai kutaknál, aki messze lakik a határtól vagy önsanyargató, megrögzött „magyar áru” fogyasztó.

A Mol kihasználva azt, hogy az eddig regnáló Országgyűlés megmentette a felvásárlástól, és stratégiai ágazattá nyilvánította, különösen nagy mellényt kapott, és most úgy néz ki, hogy a farka csóválja a kutyát. A minden eddigi rekordot és képzeletet felülmúló árak padlóra küldték a fuvarozókat, az áruszállítókat, a közlekedés különböző szereplőit, de természetesen jelentős jövedelemkiesést okoznak a fogyasztói szférában is.

Egy multinacionális cég, a saját árbevételi eredményeinek növelése okán, igen hátrányosan befolyásolja a nemzetgazdaság működését, és az emberek mindennapi életét. Mi ez, ha nem erőfölénnyel való visszaélés?

A Mol áruképzési gyakorlata a gyors és követhetetlen áremelés, amelynek okai kifürkészhetetlenek (ármozgások, fel- és „le”-törekvő piacok, időjárási tényezők stb.), majd a lassú, késleltetett árcsökkentés, ha ilyen előfordul.

És akkor még nem ejtettünk szót a fantáziadús „nyári” benzinárról, amely a mindennapi fogyasztó számára ugyancsak értelmezhetetlen.

Megjegyzem ezt a gyakorlatot átvette a Nemzeti Autópálya Kezelő is, mert most lehet „kaszálni” az amúgy sem olcsó pályadíjakon (Drágul a négynapos autópálya-matrica, április 30). Vajon nyáron jobban kopik az aszfalt?

Az árnövekmények megmagyarázásában, más néven a „beetetésben” a Mol „társszerzője” a Gazdasági Kutatóintézet, amelynek a munkatársai elmondják nekünk, hogy a Mol irgalmas szamaritánusként viselkedik, és az árakat legalább a kétszeresére, háromszorosára kellett volna emelni, de ők megtépték a ruháikat, és ilyen jóságosak voltak hozzánk.

A mostani vizsgálat hosszú lesz, és nem biztos, hogy eredményes. Már eddig is voltak vizsgálatok, amelyek kimutatták, hogy a képlet, amellyel számolnak, ezeket az eredményeket hozza.

Ezek után szerényen megkérdezném, hogy az a képlet nem változtatható meg? Ha a magyar közigazgatás létrehozta azokat az intézményeket, amelyek – az adófizetők pénzéből – a felügyeletet volnának hivatva ellátni, akkor elvárható volna, hogy ezek az intézmények folyamatosan, hatékonyan és eredményesen végezzék a dolgukat!

Különösen vonatkozik ez olyan esetekre, amikor a szolgáltatást nyújtó, vagy terméket előállító multinacionális cégek egyedüli, kizárólagos előnyöket élvezhetnek a piacon. Ha ezek a cégek képtelenek az önkorlátozásra, akkor a körülményeket kell úgy formálni, hogy azok korlátozzák a korlátlan harácsolás intézményét.

Az igazság kiderítése mindnyájunk ügye! Várjuk az eredményeket – ha lehetséges még ebben az évben.