Azon lehet vitatkozni, hogy Pisti vagy Jóska jobban él-e, mint amiért megdolgozik, de országként többet költünk, mint amennyit keresünk. Mivel momentán nem tudunk többet keresni (a világgazdaság finoman fogalmazva nincs jó állapotban, márpedig Magyarország gazdasága az exporttól függ), kénytelenek vagyunk visszafogni a költekezést.

Ezen az sem változtat, hogy az új kormánynak sikerül-e Brüsszellel és az IMF-fel elfogadtatnia a költségvetési hiány 3,8-ról öt- vagy hatszázalékosra való feltornázását. Egyszerűen nincs és a belátható jövőben nem is lesz pénz jóléti intézkedésekre, örüljünk, hogy a nap másként süt, az is valami!

Bármerre nézünk Európában, ugyanaz a kép: idegesen költségcsökkentési terveken dolgozó kormányok, az utcákon dühödt tömegek. Beigazolódott tehát, hogy nem volt igaza az elmúlt években az ellenzéknek, nemhogy sereghajtók lettünk volna, hanem egyenesen éllovasok voltunk. Nálunk borult ki elsőként a bili, ergó nekünk kellett elsőként feltakarítanunk a tartalmát.

Míg a különböző politikai szimpátiákkal megáldott közgazdászok idehaza azon vitatkoznak, hány tizeddel térhetünk el a költségvetési irányszámtól, addig az ír deficit idén 12,1, a brit 10, a görög 9,9, a spanyol 8,8, a japán 7,9 százalékos lesz. Ezután még a legrosszabb forgatókönyv esetén se következnénk mi, hanem sorban Portugália, Franciaország, meg ki tudja, ki mindenki. A legendásan pedáns németeknél is 4,7 százalékos hiánnyal számolnak. Először a bankokról derült ki, hogy a rossz hitelek miatt ingatag lábakon állnak, most meg az államokról, hogy nemkülönben.

Mondjon le! Üvöltik tüntetők Bukaresttől Athénen át Madridig, Lisszabonig. (Emlékeznek: Gyurcsány, takarodj! Ebben is mi voltunk az éllovasok…) – Ország ekkora böszmeséget még nem csinált – mondta a hiány elengedéséről Gyurcsány Őszödön, de tévedett. Csináltak jó páran, csak akkor még nem tudtuk.

A kormányok nem csak nálunk vállalták túl magukat. Görögországban a közalkalmazottak most intenek búcsút a 13. és 14. havi bérüknek, Spanyolországban eltörlik az újszülöttek után járó 2500 eurós támogatást és öt százalékkal visszaveszik a közalkalmazotti béreket, két évre befagyasztották a nyugdíjakat, eltörölték egyes gyógyszerek ingyenességét.

Romániában a közalkalmazottak 25 százalékos bér-, az idősek 15 százalékos nyugdíjcsökkenést kell elviseljenek. Németországban a jobboldalon elkeseredett vita folyik a bölcsődék ingyenességének fenntarthatóságáról, Amerikában kétpárti bizottság vizsgálja, hogyan lehetne csökkenteni az 1500 milliárd dolláros deficitet.

Az új világhoz való alkalmazkodást mindenhol elhúzták, ameddig csak lehetett, meg egy kicsit tovább. Most már nincs hová továbbhárítani a felelősséget, eljött az igazság pillanata, mindenkinek fizetnie kell a túlfogyasztásért, visszamenőleg is, kamatostul. A jobb élethez a több munkán, az ésszerűbb, takarékosabb fogyasztáson, no meg az elvadult tőke étvágyának csillapításán át vezet az út. Aki mást állít, nem téved, hanem hazudik.