„A legnagyobb KDNP-frakció jött létre 1990 óta” – e hír ragyog a párt honlapjának élén, ahol meginterjúvolják a párt elnökét ebből a nagyszerű alkalomból. „A KDNP megerősödve került ki a küzdelemből, miközben két rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ – erkölcsileg és politikailag is – megsemmisült, és kiesett a parlamentből.” Ez áll a „kérdésben”. „Mi maradtunk az egyetlen történelmi párt a magyar politika színpadán. Harminchat képviselővel a rendszerváltoztatás óta ez lesz a legnagyobb parlamenti frakciónk, és a legerősebb kormányzati pozícióink lesznek.” Ez áll a válaszban.

36 képviselő – az már valami. Az LMP-nek 7,5 százalékos eredménnyel csak 16 van. A KDNP-re 1990-ben is és 1994-ben is kb. annyian szavaztak, mint most az LMP-re, és mindkétszer 22 képviselői hely jutott nekik. Aztán két cikluson keresztül egy darab sem. Az MSZP 1990-ben 11 százalékos eredménnyel, az MDF 1994-ben 12 százalékossal alakíthatott nagyjából akkora (33, illetve 38 fős) frakciót, mint most a KDNP.

A KDNP különálló szavazótábora réges-rég megsemmisült. A párt 1998-ban ért le 2,6 százalékra, oda, ahová az SZDSZ a tavalyi EP-választásokon, az MDF pedig először szintén 1998-ban, másodszor most. A közvélemény-kutatásokban a KDNP-nek azóta egy-két százalékot mérnek, amikor tudják mérni egyáltalán. Egy másik párt elnöke, Orbán Viktor dönti el, kik indulhatnak egyéni jelöltként a KDNP színeiben.

Nézőpont kérdése, hogy az egykor egymással a legélesebben szemben álló két párt közül melyik létezik, és melyik tűnt el. Semjén Zsolt idézett interjújában rámutat: nem ők változtak, hanem a Fidesz „fejlődött” „szabadelvű pártból egy, a kereszténydemokráciára nyitott néppárttá”. Valóban, a szabadelvű Fidesz fejlődése során azonosult a szabadelvűség passzionátus ellenségeivel, s ily módon megsemmisült. Az a Fidesz, ami megmaradt, megnőtt, és Orbán Viktor vezetésével annak az erődnek a lerombolására készül, amely egykor az otthona volt, kétségkívül jobban hasonlít az egykori KDNP-hez, mint ahhoz a párthoz, melyet egykoron Fidesznek hívtak.

De akármi is az, ami van, szétválaszthatatlanul egyben van. Senki nem gondolja komolyan, hogy ez az egy párt kettő. A legkevésbé Orbán Viktor, aki nem számolta két pártnak a táborát már akkor sem, amikor a kétpártrendszer kívánatosságáról beszélt; akkor sem, amikor a centrális pártrendszer célkitűzésére váltott át, és akkor sem, amikor kivételes történelmi lehetőségnek nyilvánította, hogy immár nem koalícióban, nem kompromisszumkényszerben kell kormányoznia.

Az egy szavazótáborhoz tartozó egypárt és egyfrakció azért kettő, mert így (még) több a jogosítvány, a pozíció, a pénz, a hatalom. A fantompárt fenntartása formailag kifogásolhatatlan, tartalmilag hazugság. Mindkettő fontos. Amire a törvény lehetőséget ad, azt nem szabad jogilag minősíteni és megkérdőjelezni. Viszont erkölcsileg megvetni, politikailag elítélni és a nyilvánosság figyelmét a csalásra felhívni – kötelező.