1988-ban az MDF alapítói között voltam, és a Bajcsy-Zsilinszky Társaság delegáltjaként részt vettem az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain. Antall Józseffel és pártjával végig szoros szövetségben politizáltunk. 1990-ben, lakóhelyemen, a XV. kerületben részt vettem az MDF helyi alapszervezetének megalapításában.

Mai napig hűséges vagyok az MDF-hez, kisebb tisztségeket viseltem, de 88 évesen betegeskedésem nem engedi a tevékeny politizálást. Érthetetlen számomra a párt húszéves történetét végigkísérő ádáz gyűlölködés, pozícióhajhászás. Míg a pártalapításkor és az első választások idején jól együttműködtek a különféle eszméket vallók, amint megkezdte munkáját Antall József kormánya, megkezdődtek a bomlasztó akciók. Nem sikerült csírájában elfojtani a párton belül féktelenül szervezkedő Csurka-féle szélsőség agitációját, és Antall fájdalmas érvágással (szabadelvű kiváló tagok menesztésével) próbálta visszaállítani a pártszakadás miatt megbillent egyensúlyt. Innen már nem volt megállás. Volt olyan nagygyűlésünk, ahova vezetőségválasztás céljából a belső jobbszárny olyan mezei hadakat csődített össze, akik a demokráciát megcsúfolva belefojtották a szót például Pusztai Erzsébetbe, de ennél is borzasztóbb volt, amikor Szabad Györgyöt zsidózták. Érthető, hogy Szabó Iván kivált a pártból, s kísérletet tett egy megtisztult MDF létrehozására, MDNP néven. De ez a kísérlet már nem járhatott sikerrel, a választók nem jutalmazzák a kívülről is jól látható ellentéteket.

Rákospalota-Pestújhely – Újpalotával együtt – közel százezer lakosú városrész. Éppen ezért fogadtam megütközéssel még a parlamenti választás előtt pár hónappal az MDF választmányának levelét a helyi alapszervezet feloszlatásáról.

Így ajánlószelvényt sem tudtak gyűjteni, s a szavazólapon az MDF nem is szerepelt. Mi lehet egy cezúra után az MDF jövője? Furcsa, de öreg fejjel arra gondolok, hogy az újra a nyilvánosság elé álló szervezőknek közérthetően ismertetniük kell majd a párt keletkezésének, sikereinek történetét, felhasználva Antall József írásait. Közelmúltunk politikai hibái szerintem elsősorban abból fakadnak, hogy a személyes torzsalkodások, kilépések és kizárások ellenszenvessé tették az MDF-et a társadalom szemében, s míg a fokozatosan fogyó tagság értetlenül állt közismert vezetők távozása előtt, addig a választott vezetők alig vették a fáradságot, hogy a taggyűléseken, fórumokon beszámolókat tartsanak.

A politikai életben nem ismeretlen a pártok önkéntes feloszlása és azonos célokkal újbóli megszervezése.

Mindenesetre szomorúan köszönök el a megszűnő Magyar Demokrata Fórumtól.

Domonkos István Budapest