A neológok kevéssé tartották fontosnak a jiddis nyelv művelését, ezért maradt fenn viszonylag kevés ilyen nyelven íródott kötet” – írja Jiddis nyelven gyűlik a múlt című cikkében (április 20.).

Csakhogy nem egy, hanem két jiddis nyelvről tudunk. A német nyelvterületen a középkorban keletkezett, régen kihalt eredeti jiddis nyelvet ma nyugati jiddisnek hívjuk. A belőle Kelet-Európában szláv elemekkel kiegészülve kialakult keleti változatot hívjuk ma jiddisnek. Ez viszont soha nem volt az „európai” zsidók nyelve, mindig csak a kelet-európai zsidóké. A nyugat- és közép-európai zsidóság nyelvileg még a középkor folyamán asszimilálódott környezetéhez.

Hazánkba két különböző irányból két különböző zsidó népesség települt be.

Kelet-Európából érkezett a jiddis anyanyelvű, nyelvét, kultúráját, nemzettudatát őrző, nemzetiséget képező zsidóság.

Ők többségükben két hullámban érkeztek, és Kelet-Magyarországon telepedtek le, főleg a Rákóczi-birtokokon. A trianoni diktátum nagyrészt elcsatolta Magyarországtól az általuk lakott területeket, a Tokaj-vidéken megmaradt részüket a holokauszt pusztította el, végül, mivel a magyarsághoz való kötődésük gyenge volt, az elvándorlás is legfőképpen rájuk volt jellemző. Budapestre szakadt töredékük hozta létre az ortodox hitközséget (a Kazinczy utcai zsinagógával), a héber után második szertartási nyelvük a jiddis. Mára nagyon kevesen maradtak.

A mai magyar zsidóság zömét a Közép-Európából már asszimilánsként érkezett zsidók leszármazottai teszik ki, akiknek a jiddis nyelvhez semmi közük nem volt. A német polgársággal együtt települtek be hazánkba, az ország belső területeire, Pestre, Óbudára a török kiűzése után, Pozsony vidékére valamivel korábban.

Ez a német anyanyelvű zsidóság a német polgársággal együtt kezdett elmagyarosodni a reformkorban.

Ez a később már magyar anyanyelvű zsidóság alakította meg a neológ (Dohány utcai zsinagóga) és a Statusquo ante (Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga) hitközséget. Az utóbbi vallási értelemben ugyanúgy ortodox, fundamentalista, mint az önmagát ortodoxnak nevező, de második szertartási nyelve a magyar. A jiddis irodalmat természetes, hogy egyikük sem ápolja, hiszen nem jiddis, hanem magyar nyelvű zsidóság szervezetei. Egyébként az asszimiláns zsidóság túlnyomó többsége ateista.

Válas György Budapest