A 2007-ben kitört gazdasági világválsággal foglalkozó cikksorozatom (S. O. S. Wall Street, S. O. S. világ!, 2008. szeptember 30.; Detoxikáló a Titanicon, 2009. február 27.; Folytassa, buborék!, 2010. január 22.) harmadik részét ez év legelején a következő gondolattal zártam: „Hajlamos vagyok azt gondolni: ez a válság nem önmagában áll, hanem egy 2000 előtt keletkezett rendszerhibát görgetünk folyamatosan magunk előtt. A piac újabb es újabb válságokkal probálja az öntisztulási folyamatot beindítani, de az egyre koordináltabban védekező monetáris és fiskális hatóságok olcsó pénzekkel és egyre nagyobb mértékű eladósodás árán egyelőre sikerrel görgetik maguk előtt tovább ezt a növekvő hólabdát, hogy a fájdalmas tisztulás ne az ő politikai ciklusuk alatt és, ha lehet, ne a mi életünkben következzen be. Így aztán egyszer majd elérkezhetünk – igaz, nem ma és nem holnap – ahhoz a ponthoz, ahol a világ legnagyobb gazdaságának a fizetőképessége kérdőjeleződik meg, úgy, ahogy tavaly a kicsi Izlandé. Amikor a dotcombuborék szétdurrant 2000-ben, a problémát a tőzsdéről továbbpasszolták a jelzáloghiteleken keresztül az ingatlanpiacnak, s amikor az is szétdurrant 2006-ban, akkor meg az államháztartásnak. Ha ez is kidurran, akkor nincs már kinek továbbpasszolni.” Két dologban tévedtem: nem Amerika gazdaságának fizetőképessége kérdőjeleződött meg, hanem Európáé, és nem holnapután vagy azután, hanem már ma.

A LAVINA ELINDUL

2009 októberében az újonnan megválasztott görög kormány egy váratlan, de annál drámaibb bejelentéssel állt elő: a költségvetési hiány az addig ismert 6 helyett valójában 12,7 százalék. Nem volt elég, hogy az állam 54 éves korban határozta meg a nyugdíjkorhatárt és az utolsó aktív év fizetésének a 97 százalékában határozta meg a nyugdíjat, hogy a munkaerő-piaci törvény nem ismeri az elbocsátás fogalmát, hanem még szemet is hunytak a gyenge adófizetői morál felett, sőt a 2004 és 2009 között regnáló kormány a valós makrogazdasági helyzetet ábrázoló adatokat módszeresen eltitkolta és meghamisította. A pénzpiacok részéről a válasz nem is maradt el: a görög kötvények hozamára addig felszámolt 1 százalékos kamatprémium 5-re, majd 10-re növekedett, ami persze tovább növelte a költségvetési hiányt. Jorgosz Papandreu kormányfő ilyen körülmények között az unióhoz fordult, de – a németek elutasító hozzáállása miatt – süket fülekre talált. Brüsszel mindaddig tétova maradt, amíg ki nem derült, hogy a költségvetési hiány immáron 13,6 százalék és Görögország az államcsőd közvetlen szélére sodródott. Ha ez megtörténne, a hír szélvészként söpörne végig a többi, elsősorban mediterrán tagállamon, szétverve a monetáris uniót. Az EU pénzügyminiszterei és az IMF vezetése május másodikán megállapodtak egy 110 milliárd eurós mentőcsomagban, amiért a görög kormánynak vállalnia kellett, hogy az államadósságát a GDP 140 százaléka alatt tartja, 2014-re pedig lefaragja 3 százalékra a költségvetési hiányt. Mindezt úgy, hogy drasztikusan csökkentik a közalkalmazottak létszámát és a bérüket 2014-ig befagyasztják, megszüntetik a 13. és 14. havi juttatásaikat, 20 százalékkal csökkentik az egyéb kedvezményekmértékét, drasztikusan megemelik a nyugdíjkorhatárt, a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt 37-ről 40 évre igazítják, a nyugdíjszámítás alapja pedig nem az utolsó év fizetése, hanem a 40 év átlaga lesz. Továbbá korlátozzák a végkielégítéseket, liberalizálják a munkaerőpiacot, 2 százalékkal megemelve 23 százalékra növelik az áfát, míg a dohány, az alkohol és az üzemanyag jövedéki adója 10, a társasági adó pedig 4 százalékkal lesz magasabb. A Standard & Poors számításai szerint e lépések megtételével idén 4 százalékkal fog lassulni a görög gazdaság, s a 2009-es GDP nominális öszszegét csak 2017-ben fogják újból elérni. A drákói intézkedések sem Görögország lakosságát, sem a pénzpiacokat nem nyugtatták meg, egyszerre szabadult el a pokol Athén utcáin és a tőzsdéken. A pénzpiacokat nem sikerült meggyőzni arról, hogy a tervezett intézkedés- sorozat elegendő ahhoz, hogy a válság Görögország határain belül maradjon, így az euró is szabadesésbe kezdett. A valós félelem ugyanis ekkor már a fertőzés veszélye volt.

Hiszen ha Görögország elesett, akkor idővel megroggyannak azok az országok is, amelyek a magas deficit és a gyorsuló ütemben növekvő államadósság mellett jelentős szerkezeti és versenyképességi problémákkal küszködnek: ezért a leértékelhető önálló valuta és monetáris eszközök, valamint politikai bátorság hiányában kilátástalan a pénzügyi egyensúlyuk helyreállítása. Ezen országok közül Portugália a legveszélyeztetettebb, mert az ország kicsi és szintén teljesítményhiányos gazdaságát egyre nagyobb mértékben külföldi forrásokkal működteti. Közben az euró bevezetése óta 30 százalékkal nőtt az egységnyi munkaerőköltség, ami csökkenti e piac vonzerejét a külföldi beruházók szemében. Veszélyeztetett országnak számít hasonló okok miatt Spanyolország, Írország és Olaszország is.

A fertőzés veszélyének a bankrendszer is ki van téve. Ha az államcsőd miatt a görög bankok bedőlnek, az magával rántaná a teljes Balkánt is, ahol a National Bank of Greece, az EFG Eurobank és az Alpha Bank a helyi megtakarítások 15-20 százalékát birtokolja. Második hullámban pedig a mediterrán térség állampapírjaiból rendesen bespájzolt bankok, elsősorban a franciák és a németek rogynának meg. Az EU különböző bankjai ugyanis 193 milliárd euró értékben tartanak görög állampapírokat!

A PÉNZCSAPOK MEGNYÍLNAK, A PIACOK UJJONGANAK

2010. május 9-ről 10-re virradóra éppen olyan magas rangú válságtanács ült öszsze egy teljes hétvégére Brüsszelben a világ megmentésére, mint a 2008. október 17-vel kezdődő hétvégén New Yorkban. Amerika vezető bankárainak akkor nem sikerült a Lehman Brothers megmentésére megoldást találni, mire másnap 504 pontot zuhant a Dow Jones index, megnyitva az utat egy négy hónapos szabadesésnek. Az európaiak ebből okulva mindenáron a megegyezésre törekedtek, annál is inkább, mert a pénteki zárásra a portugál állampapírok kockázati hozama már 8 százalékponttal állt magasabban, mint a németeké. Portugália ekkor már csak kéthétnyire volt attól, hogy Görögország sorsára jusson, mivel egyre nehezebben tudott likviditáshoz jutni a nemzetközi pénzpiacokról.

Vasárnap éjfélre megszületett a megoldás. A mentőcsomag egyes elemeit kiszivárogtatták a médiának, hogy lássák, miként reagál az elsőként nyitó új-zélandi börze. A kedvező reakció láttán a rekordméretű, 750 milliárd eurós mentőövet a tokiói tőzsde nyitására végső formába öntötték, s a részleteit hétfőn hajnali háromkor Elena Salgado, spanyol pénzügyminiszter és Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke sajtótájékoztatón ismertette Brüsszelben. A Portugália, Spanyolország, Írország és Olaszország kétévnyi finanszírozásához elegendő csomagból a rászoruló tagállamok 250 milliárd eurót az IMF-től hívhatnak le, míg további 60 milliárdot az EU költségvetésében elkülönített keretből, ami nem igényel további jóváhagyást a nemzeti parlamentektől. Ha ez sem lenne elegendő a válság orvoslására, további 440 milliárd euró garanciavállalás állna még rendelkezésre saját állampapírok fedezete ellenében a többi EU-tagállam részéről a tőkepiacról való finanszírozáshoz. Ez utóbbihoz azonban már parlamenti jóváhagyás szükséges minden tagállam részéről. A kérdés persze sokkal inkább az, hogyha Európának minderre szüksége lenne, akkor elég jó-e a tagállamok összesített bonitása további 440 milliárd hitel garantálásához, amikor az eurózóna 16 tagállamának együttes költségvetési hiánya 2009-ben 593 milliárd euró volt!

Ezt a mentőcsomagot kiegészítve az EKB vállalta, hogy uniós állampapírok vásárlásába kezd a likviditás elősegítése végett. Ugyanezen célból az amerikai jegybank (Fed) megnyitja a devizaswap-kereteket az EKB, az angol, a japán és a svájci jegybank előtt.

Mindez meglepte a piacokat, melyek rég nem látott emelkedéssel reagáltak. Az athéni tőzsde indexe 9,1 százalékot, a madridi 14,4 százalékot, a milánói 11,3 százalékot, a frankfurti 5,3 százalékot emelkedett, a New York-i börze pedig 3,9 százalékos pluszban zárt hétfőn. Budapesten 2413,34 ponttal 23 837 pontra emelkedett a BUX.

A KAPITALIZMUS ÉL, A SZOCIALIZMUS HAL

Ezzel megoldódtak volna Európa gondjai, és lezárhatjuk a 2007-es válság egy újabb fejezetét? Kétlem. Pusztán időt vásároltunk Portugália és a többi ország számára, hogy összeszedjék magukat, és hiányszámaikat saját maguk kezdjék hitelesen és drasztikusan lefaragni, mielőtt a piacok erőszakolják azt ki. 2008 novemberében az amerikai kongresszus által elfogadott 700 milliárd dolláros mentőöv sem volt képes önmagában megmenteni a világot. Akkor sokan látták úgy, hogy új időszámítás kezdődik, az angolszász neoliberális piacgazdaság megbukott, a kapitalizmust pedig újra kell gondolni. Nos, akik ezt gondolták, súlyosan tévedtek. Az angolszász világnak van mit rendbe tennie, de a jó hír az, hogy ez a gazdasági modell továbbra is működik. Ázsia mellett ismét az USA a húzó motorja a világgazdaságnak, s kitűnő formát mutat Kanada és Ausztrália is. Amiről viszont bebizonyosodott, hogy alapvetően rossz, az az Európa általa működtetett jóléti szocializmus.

Az euró drámai meggyengülése nem egy kis déli nemzetgazdaság összeomlása miatt következett be, hanem azért mert Görögország esete rávilágított három nagyon komoly szerkezeti problémára.

1. A jóléti szocializmuson alapuló európai gazdasági modell a jelenkor súlyos demográfiai problémáinak tükrében a leggazdagabb országokban sem tartható fenn, a többiben pedig már rövid távon is finanszírozhatatlan. Hamisan, igazságtalanul, fedezet nélkül ígér az állam nevében szociális biztonságot és jólétet állampolgárainak (a mások pénzéből élősködve), és elhiteti velük, hogy valóban van fenntartható ingyenes oktatás, egészségügy, magas állami nyugdíj, garantált munkahely, horribile dictu: ingyenes tömegközlekedés. Mindennek ára van, ingyenebéd sehol sincsen! Főleg nem a notórius költségvetési fegyelmezetlenség és a szocializmus fellegváraiban, például Görögországban vagy Magyarországon, ahol nincsenek olajmezők vagy aranybányák, sem hiteles és átgondolt gazdaságpolitika, sem hatékony termelés, specializálódás, vagy víziók, és még nyomokban sem lelhető fel az adómorál. Viszont annál jobbak a gazdasági adatok kozmetikázásában. Európa ezért nem is tud olyan hatékony és versenyképes lenni, mint az Egyesült Államok. Az elemzői várakozások szerint az idén az európai tőzsdei papíroknál az átlagos egy részvényre jutó nyereség 12,7 lesz, míg jövőre 10,5. Ez a két szám az amerikai piacokon 14,7 és 12,2 lesz.

2. Amíg a dollár mögött egységes fiskális politika és a Fed szövetségi rendszere áll – ami azt jelenti, hogy egy esetlegesen csődbe menő Kaliforniát a másik 49 államot felügyelő kerületi Fed automatikusan kisegíti –, addig az euró mögött nincs más, csak az egységes monetáris és vámrendszer. Miközben a fiskális oldalon nemcsak hogy eltérő gazdaságpolitikai pályát követő, különböző erejű és a költségvetési fegyelem tekintetében sem egyforma, szuverén tagállamok állnak, de nem is működik felettük semmiféle koordináció vagy ellenőrzés. Az Európai Jegybank kezében nincs semmilyen ellenőrzési vagy szankcionálási lehetőség, hogy az euróhoz csatlakozó országokkal betarttassák a maastrichti kritériumokat (melyek szerint a költségvetési hiány nem lehet több a GDP 3 százalékánál, az államadósság pedig a GDP 60 százalékánál). Ráadásul tűzoltó-felszereléssel sem látták el a jegybankot arra az esetre, ami most bekövetkezett. Ha valamelyik tagország költségvetésével elszalad a szekér, a vétkes tagállam az önálló kamatpolitika és árfolyam-leértékelési lehetőség hiányában csak az államcsőd azonnali bejelentése és az elhúzódó, fájdalmas, a gazdaságot teljesen lelassító fiskális kiigazítás között választhat. A többiek meg a saját adófizetőik pénzével való beszállás és az euró jelentős leértékelődése között. Pontosan a rendszer féloldalassága és nagyfokú kockázata miatt nem mérlegelik komolyan az angolok a fontjuk euróra cserélését. Ellenben 2001. január 1-jén 12. tagországként Görögország csatlakozott a valutaunióhoz. És annak ellenére, hogy nem sikerült szűkíteni a szakadékot az EU szegényebb és gazdagabb tagállamainak gazdasági teljesítménye, jegybanki alapkamata és inflációs rátája között, a világ mégis elfogadta az eurót mint új tartalékvalutát, amely esetleg majd leválthatja az addig megkérdőjelezhetetlenül uralkodó dollárt.

Tíz évvel a sikeres bevezetést követően a görög válság fényében az euró megmentéséhez mihamarabb meg kell reformálni a rendszert. Ennek véleményem szerint három dolgot mindenképpen jelentenie kell.

1. Bővíteni kell az EKB mozgásterét és jogosítványait, lehetővé téve egy közös európai uniós kötvény kibocsátását, mely a maastrichti határig minden tagállamnak forrást gyűjt a defi cit és az adósságállomány finanszírozásához.

2. Brüsszelnek jóváhagyási jogot kell biztosítani minden nemzeti költségvetés parlamenti elfogadásához.

3. Létre kell hozni az EU költségvetésén belül egy állandó válságalapot, melynek az aktiválásához nem kell a tagállamok parlamentjeinek időigényes egyenkénti jóváhagyása.

Ezek az intézkedések oly mértékben érintik a nemzeti szuverenitást és feltételezik az eddigi szociálpolitika feladását, hogy az elfogadásukat a múlt hétig politikailag kivitelezhetetlennek tartottam. De az elmúlt hetek eseményei azt bizonyították, hogy nincs más út. A paradigmaváltást jelentő uniós szerkezeti reformok nélkül nincs esély az euró megmentésére, anélkül pedig a teljes EU dezintegrálódni fog.

Mindenesetre Görögországról most egy ideig nem fogunk sokat hallani a hírekben. Kiszolgáltatottan és eljelentéktelenedve, a technikai csőd állapotában valószínűleg adósság-átütemezésért esdekel majd, ami hosszú-hosszú évekre stagnálást és igen keserves egzisztenciális körülményeket jelent majd a görög lakosságnak. A görögök egyetlen opciója az euróövezetből való önkéntes kilépés lehet, mely a drachma egyszeri jelentős leértékelődése után ismét versenyképessé és a befektetők számára vonzó célponttá tehetné a görög félszigetet. Ám ez akkora sokkot és presztízsvesztést jelentene az országnak, amit politikus fel nem vállalna. A többi uniós ország állampolgárai pedig azon gondolkodhatnak, hogy mit szeretnének jobban: eurót vagy a görög katasztrófához vezető „jóléti” szocializmust.

A kettő együtt nem megy.

A szerző a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke

Marabu rajza