Forgács Imre igazságügyi és rendészeti miniszter feljelentést tett ellene törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás bűntettének gyanúja miatt, a feljelentést azonban az ügyészség bűncselekmény hiányára hivatkozva elutasította. Az ügyészségi érvelés lényege, hogy ez a bűncselekmény csak akkor valósul meg, ha az elkövető olyan magatartást tanúsít, amellyel másokat próbál általános engedetlenségre rábírni, Vona azonban saját magára nézve tette a kijelentést, ezért nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a gárdát betiltó bírósági rendelkezéssel szemben általános engedetlenségre uszított volna.

Vitára indítana ez a megállapítás, de inkább vizsgáljuk meg, hogy elkövet-e bűncselekményt Vona Gábor, ha az alakuló ülés reggelén tényleg arra a következtetésre jut, hogy ilyen ünnepélyes alkalmakra a legmegfelelőbb viselet a jópofa kis fekete mellény, hátán az amúgy Afrikában őshonos nagymacska stilizált ábrájával.

A Btk.-nak a miniszter által is felhozott 268. §-a szerint a törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás bűntettét követi el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki nagy nyilvánosság előtt a köznyugalom megzavarására alkalmas módon törvény vagy más jogszabály, avagy a hatóság rendelkezése ellen általános engedetlenségre uszít.

Első látásra is könnyű megállapítani, hogy a törvényi feltételek közül a nagy nyilvánosság előttiség az alakuló ülésen megvalósulna. A joggyakorlat szerint ugyanis nagy nyilvánosságról akkor lehet beszélni, ha az elkövetés helyszínén legalább annyi személy van jelen, hogy pontos számuk egyszeri ránézéssel nem állapítható meg, vagy megvan a reális lehetőség rá, hogy nagyobb, vagy előre meg nem határozható számú személy szerez a cselekményről tudomást (ami a sajtóérdeklődés miatt bizonyos).

Ellentétben azzal az állásponttal, amely a fent idézett (nem a tényleges mellényviselésre, hanem az azzal kapcsolatos pártelnöki bejelentésre vonatkozó, de nyilván ebben az ügyben is releváns) ügyészségi döntésben körvonalazódni látszik, úgy gondolom, hogy az általános engedetlenségre uszítás is megállapítható.

A Btk. különböző kommentárjai szerint az uszítás ebben a kontextusban általános engedetlenség kialakítására irányuló magatartás, amely az emberek tudati, érzelmi állapotát kívánja befolyásolni oly módon, hogy a jogszabály, vagy a hatóság rendelkezése elleni engedetlenségre mozgósít. Az uszítás nemcsak kifejezett felhívással, verbálisan követhető el, hanem egyéb magatartásokon keresztül is megvalósulhat. Úgy gondolom, nem kérdéses, hogy egy – a közvélemény formálásában és különösen a jogszabályokkal kapcsolatos közösségi magatartás alakításában kiemelt felelősséget viselő – országgyűlési képviselő részéről a hatósági döntéssel szembeni általános ellenszegülésre mozgósító cselekvésnek minősíthető, ha tudatosan, előre bejelentett módon és annak a körülménynek az ismeretében, hogy magatartása széles körben ismertté fog válni, és nagy visszhangot fog kiváltani, szembehelyezkedik egy jogerős ítélettel. (Nyilván lesznek, akik majd a feloszlatott gárdával nem azonos „Új” Magyar Gárda egyenruháját fogják itt emlegetni, de az józan ésszel nem vitatható, hogy a jogerős ítélettel feloszlatott szervezet által használt egyenruha eme „ikonikus” elemének felöltése a döntéssel való szembehelyezkedést jelent.) Ebben a tekintetben egyébként nagy különbség van Vona és egy mezei gárdista között: Vona esetében éppen speciális helyzetéből, képviselői tisztségéből adódik, hogy cselekvése általános mintát adhat, így személyes „engedetlensége” általános engedetlenségre uszításnak minősül.

Egyetlen tényállási elemmegítélésemarad tehát kérdéses: a köznyugalom megzavarására való alkalmasságé. Ez azonban nem kis jogalkalmazói feladat.

A köznyugalom fogalmát a HVG Orac által kiadott büntetőjogi kommentár szerzőjeként dr. Belovics Ervin, a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettese, a következőképpen defi niálja: „olyan társadalmi légkör, amelyben a törvényes rend iránti tisztelet, a kölcsönös megbecsülés, a polgárok jogos érdekeinek elismertsége az uralkodó.” […] A köznyugalom elleni bűncselekmények hatása elsődlegesen a közvéleményben észlelhető nyugtalanság, zavar […]. Az itt leírt állapot megzavarására Vona magatartása alkalmasnak mutatkozik: a törvényes rend semmibevételét közvetíti olyasvalaki részéről, aki a törvényhozás tagjaként a társadalmi életet szabályozó normák megalkotásának egyik fontos résztvevője. Ez a magatartás a közvéleményben értelemszerűen okozhat nyugtalanságot, zavart – és különösen igaz ez a társadalom azon kisebbségi csoportjaira, amelyek védelme érdekében a Magyar Köztársaság bíróságai úgy döntöttek, hogy aMagyar Gárda Egyesületet és a mozgalmat – annak kirekesztő megnyilvánulásai, tevékenysége miatt – fel kell oszlatni.

A közösség elleni izgatással kapcsolatos 30/1992. (V. 26.) számú határozatában az Alkotmánybíróság (bár más összefüggésben és iránnyal) kifejtette, a „köznyugalom” mibenléte és megzavarhatósága nem független az aktuális társadalmi kontextustól. Vona Gábor most olyan időszakban tervezi látványosan semmibe venni a bírói döntést, amikor a társadalmi helyzet meglehetősen gyúlékony, a gárda feloszlatásával való szembeszegülés különböző formái egyébként sem ritkák, s a jogalkalmazó szervek maguk is teljességgel bizonytalanok abban, hogy mikor és miként kellene fellépniük ezzel a jelenséggel szemben. Most tehát Vona magatartása „alkalmasabb” a köznyugalom megzavarására, mint egy nyugodtabb időszakban lenne.

Fontos, hogy a bűncselekmény megvalósulásához nem szükséges sem a köznyugalom tényleges megzavarása, sem pedig a kérdéses törvénnyel, jogszabállyal, hatósági rendelkezéssel szembeni általános engedetlenség kialakulása. Az elkövetés befejezetté válik, ha az engedetlenségre uszítás úgy valósul meg, hogy az elméletileg alkalmas a zavaró hatás kifejtésére.

Mindez nem jelenti a törvények és bírósági döntések bírálatának jogszerűtlenségét. A Btk. az engedetlenségre uszítást rendeli büntetni, nem pedig a törvényekkel és hatósági tevékenységgel kapcsolatos elégedetlenség – akár rendkívül durva – kifejezésre juttatását.

Meggyőző érvek szólnak tehát amellett, hogy ha Vona Gábor gárdamellényben jelenik meg az Országgyűlés alakuló ülésén, megvalósítja a Btk. 268. §-ába ütköző cselekményt.

Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az Alkotmánybíróság éppen a „köznyugalom megzavarására való alkalmasság” kapcsán találta alkotmányellenesnek a Btk. 270. §-ában szabályozott rémhírterjesztés korábbi tényállását. A testület kimondta: „a köznyugalom […] mint a demokratikus jogállam létezésének egyik lényeges feltétele, rendezett belpolitikai és társadalmi együttélési viszonyokat juttat kifejezésre. A köznyugalom alkotmányos érték, amelyre kiterjed az állam védelmi kötelezettsége, így ennek érdekében a büntetőjog eszközeinek igénybevétele általánosságban sem szükségtelennek, sem aránytalannak nem tekinthető.” Ugyanakkor az AB úgy ítélte meg, hogy a köznyugalom megzavarására alkalmas valótlan tények állításának vagy híresztelésének büntetőjogi szankcionálása a köznyugalom védelmében aránytalan korlátozást jelent.

Mivel a törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatást büntetni rendelő norma a köznyugalmat tágabb összefüggésben védi (a törvények, jogszabályok és az azokon nyugvó hatósági aktusok tiszteletben tartása a jogállami működés alapja), nem biztos (bár nem is elképzelhetetlen), hogy az Alkotmánybíróság itt is aránytalannak ítélné a büntetőjogi fenyegetettséget. Az azonban szinte bizonyos, hogy a Btk. 268. §-át jogbiztonsági okokból alkotmányellenesnek találná a testület. A rémhírterjesztés tényállásának megsemmisített szövegével kapcsolatban ugyanis kifejtette, hogy annak megfogalmazása a jogbiztonság szempontjából aggályos módon határozatlan, mégpedig éppen „a köznyugalom megzavarására alkalmasság” miatt. „A köznyugalom maga is bizonytalan és értelmezést igénylő társadalmi jelenség. Annak megítélése pedig, hogy valamely tényállítás vagy híresztelés valóban alkalmas-e a köznyugalom megzavarására, kifejezetten lehetőséget teremt az […] önkényes jogértelmezésre és jogalkalmazásra.” Ezért a Btk. 270. §-a túlságosan nagy teret ad a jogalkalmazói tévedésnek […], de akár az önkényes válogatásnak is […], ami már a jogbizonytalanság szintjét is eléri.” Minthogy a törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás tényállása ugyanezt a kifejezést ugyanígy tartalmazza, nem valószínű, hogy az Alkotmánybíróság ebben az esetben másként ítélné meg a kérdést.

Ám ez nem változtat azon, hogy jelen pillanatban még létezik és hatályos a Btk. 268. §-a. Ezért kötelező mind Vona Gáborra, mind pedig a jogalkalmazó szervekre nézve. Ha Vona mellényt ölt, az ügyészségnek el kell járni az ügyben, és – ha Vonát az Országgyűlés „kiadja” – legfeljebb a bíró fordulhat majd az Alkotmánybírósághoz az eljárás felfüggesztése mellett, ha úgy ítéli meg, hogy a tényállás alkotmányosságával kapcsolatban kétségek merülnek fel. Addig azonban, amíg ebben a kérdésben az Alkotmánybíróság nem hoz döntést, a rendelkezés betartásától és betartatásától nem lehet eltekinteni.

Hely hiányában nem térek ki az ügy szabálysértési aspektusaira, noha a Magyar Gárda egyenruhájának viselése bizonyos feltételek esetén szabályértésnek minősül, és a szabálysértési tényállás nyelvtani, illetve alkotmányossági vizsgálata szintén számos érdekes problémát vet fel.

Inkább arra szorítkozom, hogy jelezzem: a jogi környezet nem könnyítimeg a hatóságok, bíróságok dolgát. Ez persze nem mentesíti őket azon kötelezettségük alól, hogy legjobb tudásuk szerint, a jog alapvető logikájának megfelelően, ne pedig a lehetséges politikai és egyéb következményeket mérlegelve próbálják értelmezni és alkalmazni a hatályos normákat.

Ugyanakkor a jogszabályi háttér elégtelensége fokozza a többi politikai erő felelősségét. Ha már úgy adódott, hogy a legutóbbi idők magyar történelme olyan helyzeteket hozott, amelyekre a korábbi korszakok kodifi kátorai álmukban sem gondoltak, a közelmúlt jogalkotói pedig elégtelen válaszokat adtak, akkor a magyar Országgyűlés három másik pártjának kell kitalálnia, milyen gesztusokkal fejezheti ki a jogállam és a jogállami intézmények tiszteletben tartásának fontosságát, azt, hogy a mások szabadságát és jogait sértő tevékenysége miatt feloszlatott mozgalom tovább éltetését elfogadhatatlannak tartják. Izgatottan várom, mivel állnak elő.

A szerző jogász, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke