Matolcsy György miniszterjelölt ugyan friss nyilatkozatában már csak 850 ezer új munkahelyről beszél, de ezek jó része állami támogatással, olyan piacokon valósulna meg, ahol a fizetőképes kereslet látványosan csökkent. Eladatlan lakások tízezrei mellett állami támogatással újraéleszteni a lakásépítést vagy a kihasználatlan wellness-szállók mellé újabbakat építeni igazi keynesi idea: egy lyuk kiásása és betemetése is megéri az államnak, ha ezzel munkahelyet teremt. Csakhogy a mi államunknak ilyesmire nincs pénze. Amennyi van, abból a vállalkozások adó- és járulékterheit kellene csökkenteni, hogy azok a vállalkozások jussanak levegőhöz, amelyek valós pia ci igényeket elégítenek ki.

Ma már nyilvánvaló, hogy a Fidesz kezében sincs csodafegyver a gazdaság élénkítésére.

Van azonban két olyan terület, ahol viszonylag csekély kiadással bebizonyíthatja Orbán Viktor, hogy távlatosan gondolkodó államférfi. Az egyik az oktatásügy.

A 60-as években, az USA-ban Kennedy, majd Johnson elnök bevezette az iskolabuszoztatást, a fekete gyerekek „bekeverését” a jó minőségű iskolákba. Nálunk is van lehetőség erre, elsősorban a városok körzetében, ahol a legjobb alapítványi és egyházi iskolákba is lehetne hátrányos helyzetű gyerekeket elhelyezni, az önkormányzatiak mellett. A tehetségesebbeket erősebb, a gyengébbeket átlagos iskolákba.

Ahol pedig a távolság miatt ez nem lehetséges, ott hétközi, bentlakásos napköziket lehetne a jó iskolák mellé telepíteni (a létszámcsökkenés kompenzálására is!), ahol a gyermekekkel a hét öt napján elhivatott pedagógusok intenzíven foglalkoznának hátrányaik leküzdése érdekében. Ez a lépés korszakos jelentőségű lenne, és 15–20 éves távlatban jelentős részben enyhítené a szegregációt, az esélykülönbségeket, és jelentős, erős bázist adna a szakmunkásképzésnek. A program költségei részben megtérülnének a kisiskolák megszüntetésével. A kisebb méretű és igényszintű buszok pedig hazai gyártásúak lehetnének.

Iskolabuszoztatás nélkül ma nem lehetne fekete elnöke Amerikának.

A másik lehetőség távlatos intézkedés megtételére a nyugdíjrendszer végleges megoldása. A kereszténydemokraták javaslata a svéd nyugdíjrendszer bevezetésére nem az ördögtől való. (Bokros Lajos is az egyéni számlák rendszerét favorizálja). Bár nem azért, amit Varga Mihály mond, hogy a svéd nyugdíj nagyobb, mint a magyar, hiszen ez az állítás nem veszi figyelembe a gazdasági fejlettségben és a kultúrában meglévő hatalmas különbséget.

Hanem azért, mert ösztönözne a járulékfi zetésre, amire ma nagyon csekély a hajlandóság hazánkban.

Csak egy tényt nem említenek az új kormánypártok. Azt, hogy a svéd nyugdíjrendszer alapjait a Horn-kormány már megteremtette a magánnyugdíjpénztárak megalapításával és a járulékok negyedének odairányításával, méghozzá azzal a többlettel, hogy nem virtuális, hanem valóságos számlán tartják a befizetők pénzét. Orbán Viktor előző kormánya rongálta meg ezt a rendszert az oda irányított pénzek negyedének elvonásával. (Medgyessy kormánya is csak fokozatosan állította vissza a korábbi mértéket.) A kereszténydemokraták állítása, miszerint a svéd rendszerrel a költségvetés évi félezermilliárdos tehertől mentesülne, hamis, mert ez azt jelentené, hogy a jövőben csak virtuális számlán tartanák nyilván a befizetéseket, ezzel pedig a demográfiai trendeket tekintve katasztrofális helyzetbe hoznák a következő nemzedékeket. A magánpénztárak megszüntetése vagy megcsonkítása a jelenlegi fogyasztás növelése érdekében a jövő nemzedékek elleni bűntett. Orbán akkor bizonyítaná, hogy igazi államférfi, ha a magánpénztárba történő (valóságos) befizetések fokozatos növelésével szélesítené a leendő svéd modell alapjait.

E távlatos intézkedéseket a gyors, mesterséges élénkítés hívei persze elutasítják, de egy távlatosan gondolkodó államférfi nem rájuk figyel.

A szerző mérnök-közgazdász