Az értékválság a görcsös baloldali akarásban, kényszeredett liberalizmusban és az ebből adódó többszörös, kusza identitásban gyökerezik. Az MSZP jelenleg is a neoliberális gazdaság- és társadalomépítő oligarchák melegágya, akik „háttérbe vonulva” a pártvonalról be-be kiabálnak, és ha a helyzet úgy hozza néha egy-két saját cserejátékost is beküldenek a pályára. A súlyos választási kudarc, a rossz stratégia által kialakult abnormális pártstruktúra, valamint az érdekellentéteken alapuló konfliktusok leküzdhetetlen akadályt állítanak az MSZP által áhított megújulás elé. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy az MSZP bukásával nem a baloldal, hanem annak képviselete és intézményrendszere dőlt meg. A választásokon megjelent egy szinte teljes egészében alulról építkező párt: az LMP. Persze a politikai ellenfelek legtöbbje hangzatos jelszavak mögé bújva zöld masszával leöntött „egyik sem” választási alternatívaként degradálta le a pártot, ezzel szemben a most még rétegpárt LMP a kiegyensúlyozott, európai és ökoszociális gondolkodású állampolgári részvétel egyetlen hiteles képviselője, és egyfajta politikai paradigmaváltás előhírnöke. Választási programjában olyan markáns baloldali gondolatokat ötvözött a fenntarthatóság egyre aktuálisabbá váló elvével, hogy a nyolc év szociáldemokratának mondott neoliberális zűrzavara köszönő viszonyban sem lehet ezekkel az elképzelésekkel.

A mostani választásokat követően a magyarországi politikai paletta teljes átrendeződéséről beszélhetünk. Bukásával az MSZP pedig a magyar baloldal romjait és hitelvesztését, a szélsőjobboldali nemzeti radikalizmus parlamentalizálódását, a magyar demokrácia morális és erkölcsi válságát, valamint egy gazdasági, foglalkoztatási krízisek és etnikai, szociális feszültségek által sújtott társadalmat hagy maga mögött. Úgy gondolom, hogy a magukra hagyott, vagy most éppen haragból, dühből, elkeseredettségből másfelé kalandozó, de alapvetően baloldali gondolkodású emberek csak az LMP-ben találhatnak politikai értelemben otthonra.

A magyar baloldal teljes megújulása csak az LMP által vihető leghatékonyabban véghez, s ezáltal létrejöhet a nem jobboldalon egy olyan – fenntarthatósági, gazdaságpolitikai értelemben baloldali, emberjogi kérdésekben liberális, és közösségi kérdésekben konzervatív gondolatokat egyesíteni és összeegyeztetni tudó – széles bázisú, alulról építkező párt, ami a közeljövőben a centralizált demokráciát preferáló Fidesz legfőbb riválisa és váltópártja lehet. Ki kell építenie országos szinten pártszervezetét és nemcsak, hogy meg kell tartania a most még leginkább proteszt jellegű támogatottságát, hanem szélesítenie és finomítania kell azt.

Kérdés az is, hogy a Fidesz a kétharmad tudatában mennyire engedi érvényesülni az ellenzéki pártokat és ezáltal a 16 tagú frakció milyen eredményesen tud egy szemléletváltó, szerethetőbb és új politikai stílust meghonosítani, bemutatni.

József Imre Komárom