Egészségügyi Minisztériumban az Európai Betegjogi Nap alkalmából Betegjogi Konferenciát rendezett a minisztériumban működő Egészségügyi Nemzeti Tanács. A betegjogi szervezetek, betegjoggal foglalkozó orvosok, jogászok, médiaszakemberek mondták el véleményüket a jelenlegi szabályozás hibáiról, hiányosságairól és ismertették a jobb, az ésszerűbb szabályozás érdekében a szakmai szinten kiérlelt javaslataikat. Az Egészségügyi Minisztériummal különböző civil szervezetek épp úgy, mint különböző orvos szakmai szervezetek a sok és közismert probléma megoldása céljából megbeszéléseket kezdeményeztek. A kezdeményezések az esetek jelentős részében a kezdeményezők negligálásával, vagy a tárgyalási javaslatok elutasításával járt. Gyakori panasza volt a civil szervezeteknek a megvalósult megbeszéléseken kialakított közös álláspont elfelejtése és tagadása, vagy indoklás nélküli félresöprése, miként történt ez például az otthon szülés szabályozásának tárgyalása eseteiben is.

A fentebb említett Betegjogi Konferencián konferencia rendezőinek felkérésére az előadás sorozatot a minisztérium második számú vezetője nyitotta meg. Véletlen éppen elém ült le, így megragadtam az alkalmat és megkérdeztem, hogy kik vannak jelen a minisztérium jogalkotással foglalkozó főosztályáról, hiszen az egészségügy jogi szabályozásáról van szó. Volt szíves felállni, körülnézett, majd közölte, hogy senki sincs itt. Ekkor megkértem, hogy legyen szíves, küldje fel őket ide, a minisztérium nyolcadik emeleti előadótermébe, hiszen a felvetett kérdések megismerés a köznek és az egészségügy hivatali apparátusának egyaránt elemi érdeke. Kértem ezt azért is, mert a minisztérium jogászai az elmúlt években, ha hozzájuk fordultam, minden esetben gyors és szakszerű válaszban tájékoztattak álláspontjukról, akkor is, ha nem értettek velem egyet, vagy ha vitattam álláspontjuk helyességét.

Legnagyobb meglepetésemre a minisztérium második számú vezetője közölte velem, hogy nem hívja ide a jogi osztály munkatársait. Megkérdeztem, hogy miért? A válasza: azért mert nem hívták meg őket.

A szervezőtől megtudtam, hogy a főosztályvezetőkig mindenkinek küldtek meghívót és a konferenciát megnyitó második számú vezető is felkért személy volt. Engedjék meg, hogy a történtekről elmondjam személyes véleményemet és mint hajdani vezető hangsúlyozzam: a vezető dolga, hogy apparátusát irányítsa és mozgassa, a szakterületeket az általa megismert történések felé terelje. Vezető nem negligálhatja neves szaktekintélyek és civil szervezetek véleményét. Azt vitathatja, érvelhet saját álláspontja mellett, a hangoztatott érvekkel szembe ellenérveket ütköztethet, de nem helyezkedhet a semmibevevés talajára.

Ebben a bemutatott eseménysorban megnyilvánuló magatartás és hozzáállás is jól példázza azt, ami az egészségügyet ebbe a kétségbeejtő helyzetbe jutatta.

Dr. Vadász Gábor orvos