Akkor még ennyi volt a forradalom, amely felé rohantunk. Oka volt az óvatosságra, mert előtte kevéssel a saját maga által is megtámasztott barikádokról kellett visszaparancsolnia az embereket azzal, hogy „nincs ideje most a forradalomnak”. De aztán ahogy visszatért a nyugalom, egyre inkább megjelent a szavakban a forradalom, bár eddig nem tudtuk meg, hogy miben áll. Pedig meglehet, hogy túl is szaladtunk rajta.

Már a mostani választás évében, a Fidesz születésnapján, Orbán Viktor azt mondta, hogy ők forradalomban születtek, ma azonban ennél is többet kér tőlük a haza. Amire ma kell vállalkozniuk, az több, mint egy forradalom. Ebben volt egy tiszta időrend, hiszen ha egyszer már túl voltak a forradalmon, legközelebb már csak túllendülhettek rajta, hacsak nem minősítették a köztes periódust ellenforradalomnak, de ezt – meglehet, szórakozottságból – elmulasztották.

Innen azonban nehéz követni a fejleményeket. A választások második fordulójának estéjén Orbán Viktor ugyanis azt jelentette be, hogy a szavazófülkékben forradalmat hajtottak végre az emberek, amikor létrehozták a nemzeti egységet. Tehát nem többet, mint forradalmat, nem kevesebbet, hanem pont a forradalmat. Néhány nap múlva megtudtuk, hogy a most felálló parlament forradalmi lesz. Még mindig nem kitérve arra, hogy miben áll ez.

A klasszikus meghatározások szerint a tulajdonviszonyok radikális megváltoztatásával érdemelhetné ki ezt a minősítést, de nálunk aligha várhatók például a bolívari (chávezi) forradalomhoz hasonló államosítások, vagy éppen a munkástulajdonlás bevezetése. Politikai forradalomnak sem látszanak a kontúrjai, különben is, ezt már végrehajtották az emberek a szavazófülkékben – 1990-től permanensen.

Antall József a csurkai radikalizmusnak vágta a szemébe annak idején, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”.

Orbán a Jobbiknak szánja a tájékoztatást, hogy lám-lám, éppen ezt „tetszünk”, ne tessék sürgetni? Megnyugtatóbb volna, ha nem a Jobbik tempójához kellene igazítani a demokrácia pulzusát.

Nemeskürty Istvánra igazán hallgatnak a Fideszben, illetve a konzervatív oldalon. Ő még 1848-ról is azt mondta: azon a tavaszon sem forradalom és fegyverropogás volt, hanem építkezés. Jó lenne persze, ha most is lehetne válogatni a nagy formátumú államférfiak között, ahogy a reformkorban lehetett – mondta még mindig ő.

Erre a maga módján Orbán ígéretet is tett. Ha valóban segítene ugyanis az általa vezetett kormány abban, hogy sok százezer – tíz év alatt egymillió – munkahely szülessen, az valóban forradalom lenne. Bársonyos, vértelen – de ezt ismét meg tudnánk bocsátani.