Ezzel a kijelentésével bizony csúnyán beleszellentett az őt jelölő párt nullás lisztjébe. A mantra eddig arról szólt, hogy 2006. október huszonharmadikán a békés tüntetőket a brutális rendőrök és a vele szövetkezett ki tudja, kicsodák felsőbb politikai utasításra súlyos törvénytelenségekkel tarkított véres erőszakkal tiporták el. Az új kormány ezzel kapcsolatban számonkérésekkel súlyosbított elszámoltatást ígért.

És akkor Pintér meg ilyeneket beszél. A helyzet szinte egérfogói, de azért nem annyira bonyolult. Pintért arra szerződtették, hogy rendet csináljon. Hogy rend legyen az uborkáságyások és a tyúkólak környékén meg a közutakon és a köztereken is. Azért, mert ő úgy ismeri, mint a tenyerét az irányítandó testületet és a rájuk vonatkozó törvényeket is. Hogy ossza ki azt a bizonyos két pofont, ha szükség lesz rá.

Hogy az ő sokszor emlegetett tenyerével odatenyereljen és odacsapjon, ahova köll. Polgártenyér, vastenyér. Ha már…

Pintér szerintem tisztában van azzal, elég nagy az esélye annak, hogy az általa felügyelt rendőrségnek is szembe kell majd néznie a négy évvel ezelőttihez hasonló, békés tüntetőkkel. Nyilván azzal is, hogy egy bizonytalan és erőtlen állománnyal ez nem lesz egyszerű. Könnyen kerülhet ugyanolyan helyzetbe, mint Gergényi.

És végül, de nem utolsósorban azzal is tisztában van, hogy semmiféle tényfeltáró bizottság nem veheti át az ügyészség szerepét. Egyvalamivel szerintem azonban nincs még tisztában. Azzal, hogy kinevezésével ő is a színjáték része lesz. A nagy kérdés az, hogy segédrendezőként, szereplőként vagy egyszerű díszletként.