A távozóban levő Bajnai-kormánynak már le sem kellett hívnia az IMF, a Világbank és az EU által megszavazott – a görögének ötödét sem kitevő – segélycsomag utolsó részletét, mehetett pénzért a „piacra”. A magyar állampapírokat normálisan lehet forgalmazni már – habár még mindig bántóan magas kamatfelárral –, a nemzeti valuta és a tőzsde jó állapotban, a költségvetés hiányszáma összeurópai mértékkel mérve jónak tetszik, a kereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg „visegrádi metszetben” jó, a munkanélküliség alacsonyabb, mint Lengyelországban vagy Szlovákiában. Ami az államadósságot illeti: éppen az Európai Unió átlagán vagyunk, dacára a kampányszövegeknek, hogy az adósság elborít bennünket.

Elismerés illeti a Bajnai-kormányt egyfelől, a magyar nép tűrőképességét másfelől. A Bajnai-féle takarékossági intézkedések éppúgy elevenébe vágtak a bérből és fizetésből élőknek (de nem csak nekik) itt, mint ahogyan le fogják szegényíteni a lehetőségeiken felül élő görögöket. A magyar nép a bértöbblet- és nyugdíjjuttatások elvételét éppúgy sztrájkok és utcai lázongások nélkül vette tudomásul, mint néhány szociális és jóléti forrás megcsapolását. Ellentétben Görögországgal.

Nyugtázandó, hogy azok a kampányszlogenek, melyek szerint a Bajnai-kormány válságkezelő programja „súlyosbította” Magyarország válságát, vérbeli blöffök voltak. S tartok tőle, ezt nemcsak a kormány propagandistái, hanem a csakhamar hivatalba lépő új kormány miniszterei is tudják. Például a gazdaság és pénzügyek urának jelölt Matolcsy György, aki tavaly decemberben még a válság súlyosbításával vádaskodott.

A sok között mindig lehet egy vagy két olyan számot találni, amely a távozó kormányra nézve kárhozatos. Ilyen a gazdasági növekedés. És igen sok uniós országban a munkanélküliség is jóval kisebb, mint a hazai. Lehet hibákat találni a költségvetési és pénzpolitikában is. Lehetett volna jobb is? Persze. Mindig lehet. Kívánom az új kormánynak, hogy soha, semmiben ne nyúljon mellé; elég nagy tér nyílik előtte ehhez mellesleg.

Alapjában azonban ma, amikor a görög betegség ragályszerű terjedését emlegetik minden sarokban, számba veszik az eurózónán belüli és kívüli „kockázatos államokat” Portugáliától Ír-, Spanyol- és Olaszországon át Romániáig, a felsorolásokból Magyarország immár rendre (de nem kivétel nélkül) kimarad. A rajtkövön, amelyen Orbánék állnak, helycsere van ugyan, de újat építeni nem kell.