Nem véletlenül bástyázzák körül erős jogszabályok a kulcsfontosságúnak számító intézmények vezetői pozícióit. Az állam működését lehetetlenítené el, ha a Magyar Nemzeti Bank (vagy a PSZÁF, de lehetne még sorolni) élén álló vezetőt pusztán azért le lehetne váltani, mert nem fekszik jól az aktuális kurzusban. Gyorsan hozzáteszem, ez minden kormányra érvényes állítás. Emlékszünk még az egykori felügyeleti elnök, Szász Károly esetére.

A magyar jegybank jelenlegi elnöke ellen lassan egy éve folyik hadjárat. Kóstolgatják szakmai és emberi minőségében egyaránt. Ő eddig állta a rohamokat, de ez nem mehet így sokáig. Nem mintha a kritikák kikezdhetnék a tekintélyét. Azok legalábbis nem, amelyek „offshore lovagnak” minősítik, vagy a „bunkó” jelzőben találják meg szakmai munkájának tökéletes leírását.

A legújabb gyöngyszem: Simor szándékosan gyengíti a forintot a választások második fordulója óta – ez már annyira szánalmas, hogy szót sem kellene rá pazarolni. Barlangban élnénk, ha nem lenne tudomásunk arról, hogy az eurózónában, s azon belül is a görögöknél zajló eseményekkel szánkázik együtt a térségünk, vele pedig a magyar deviza is.

Mindez annyira nyilvánvaló, hogy feltételezhetjük, nem a tájékozatlanság számlájára írható az ezzel ellentétes kijelentés. S éppen ez az, ami előrevetíti, itt bizony pitbullok veselkedtek neki, hogy addig marják Simort, amíg el nem érik a távozását. Kitartóan fognak harapni, egyre vadabbul. Visszapillantva a két forduló közti lapjárásra, jól teszi a jegybank elnöke, ha törli magát minden közösségi portálról, mert különben hamarosan az új kormányhoz közeli napilapban látjuk viszont az ő magánéleti levelezését is.

Nem számít, sikerül-e egybeolvasztani az MNB-t és a PSZÁF-ot. Ez technikai kérdés, szólnak mellette és ellene is érvek. A kérdés az, hogy Simor belefeszül-e a kialakult helyzetbe, kitart-e makacsul, vagy felméri, hogy végső soron ennek a konfliktusnak (is) mi, állampolgárok fogjuk meginni a levét.

Mert uniós segítséggel ugyan pozícióban tarthatja magát, de a támadások ettől csak még dühödtebbek lesznek. Ez a diszharmónia más, mint a korábbi ciklusokban, a Surányi–Orbán- és Járai–Medgyessy meccsek idején. Most nem válogatnak az eszközökben az MNB elnökével szemben állók, a végsőkig elszántak.

A befektetők pedig be fogják árazni ezt a bizonytalanságot. Az eredmény: egyre magasabbra szökő állampapírhozamok, gyengülő forint, növekvő adósság. Ezen a ponton kell felismernie Simornak, hogy a húr tovább nem feszíthető. Bölcs belátásra lesz szüksége annak felismerésére: jobb, ha megy.