Ezt követően – szakmát váltva, „szinte” matematikusként – levezeti, hogy „Egyetlen akadémikus kéthavi tiszteletdíja bőven fedezné a most nyert hat fiatal kutató konferenciatámogatását.”. Nos, mint jeleztem, én sem tartom krőzusi adománynak a fenti összeget. Másrészt hozzászokhattunk ahhoz, hogy – különösen így, közgyűlés előtt – megszaporodnak az MTA-nak címzett megalapozott, vagy megalapozatlan bírálatok. De…

Ebben az olvasói levélben – minimum –két bökkenő van! A kisebbik: nem „egyetlen akadémikus”, hanem még az akadémia rendes tagja kéthavi tiszteletdíja sem fedezné „bőven” a fenti összeget, mivel az havi nettó 270 088 Ft. Ráadásul, az átutalás tárgyaként nem tiszteletdíj szerepel, hanem a kissé megalázó „Tudóstámogatás”, ugyanis nem kevés akadémikus a korábbi alacsony fizetése és nyugdíja következtében támogatásra szorul! (Hál’ Istennek, én a 140 385 Ftos nyugdíjam mellett még nem!)

A másik a komolyabb: számomra is teljesen érthető módon, Kálmán C. György vérig sértett ember, hiszen az MTA illetékes osztálya és annak Doktori Bizottsága pillanatnyilag nem tartotta alkalmasnak az „MTA doktora” fokozatra. Azóta – ez alatt hosszú hónapok értendőek – levelei tömkelegét zúdítja az MTA illetékes és illetéktelen szerveire, szervezeteire, tagjaira. Pl. az MTA Doktori Tanácsa minden egyes tagjának levelet küldött az ő ügyét tárgyaló ülés előtt, amiért az MTA Etikai Bizottsága „befolyásolás” címén elmarasztalta. De sok mindenkinek elküldte kis dolgozatát a saját doktori eljárásáról is.

Még egyszer készséggel elismerem, hogy egy kutató számára letaglózó, éppen ezért nehezen feldolgozható, ha nem találkozik a saját és az erre hívatott személyek, szervezetek értékelése. Sőt, azt is elfogadom, hogy esetleg a „hivatalos ítészek” is tévedhetnek, ne adj’ isten szubjektívek lehetnek. Mégis inkább az vezetne eredményre, ha egy még bizonyítóbb erejű tudományos teljesítménnyel, egy újabb értekezéssel (eddigi levelezéseinek terjedelméből bőven kifutná!) bebizonyítaná, hogy neki van igaza, s nem az „illetékeseknek”!

Mindezek után, nem tudom, csak az akadémikusoknak kellene-e lemondaniuk tudóstámogatásuk feléről, vagy – ha mégis elnyerni az MTA doktora címet – akkor ez a doktori tiszteletdíjakra is vonatkoznae? Persze, nagyra értékelném ama újabb olvasói levelét, melyben tájékoztatná a Népszabadság népes olvasótáborát, hogy addig is, amíg megszerzi a doktori címet – amit szívből kívánok neki! – melyik tiszteletdíjából, honoráriumából mennyit ajánl fel a fent említett fiatal kutatók támogatására.

S addig is a közmondás szellemében: „Ha hallgattál volna…” (… nem merülne fel az olvasóban a sértett düh víziója).

M. Szabó Miklós nyugállományú altábornagy és nyugalmazott rektor, az MTA rendes tagja

1. Nem kell matematikusnak lenni (alapműveletekről lévén szó), hogy kiszámoljuk: havi bruttó 354, illetve 455 ezer forint (levelező, illetve rendes tagoknak) az MTA-nak pontosan ennyibe (354, illetve 455 ezer forint) kerül, ennek a megfelelő helyéről beszélünk (A számokra nézve l. Ötvös Zoltán cikkét, MTA: Megy a harc a bejutásért, március 29.). Ennek a juttatásnak az Akadémiai Törvény szerint „tiszteletdíj” a neve.

2. Immár vagy húsz éve teszem szóvá ittott véleményemet az MTA szerkezetének és működésének bajairól; ez a valóságos oka annak, hogy nagydoktori pályázatomat az MTA I. Osztálya nem támogatta (noha az Osztályt ezért elítélte az MTA Tudományetikai Bizottsága). Kritikai észrevételeim tehát nem újkeletűek, az ezek miatti megtorlás (és emiatti esetleges sértettségem) okozat, és nem ok.

3. Persze, hogy sértett vagyok, az Akadémia különféle testületeinek elképesztő eljárásairól bárki tájékozódhat honlapomon (gckalman.honlapepito.hu); de a levélben saját ügyemről szó sem volt, nem is értem, M. Szabó akadémikus miért hozza ezt elő. A fiatalok konferenciatámogatásának problémája engem személy szerint már nem érint.

Kálmán C. György