Az Egyesült Királyság még nagyobb, 80 százalékos csökkentést foglalt törvénybe. Noha a közlekedésben is látszanak bizonyos kezdeti próbálkozások (bioüzemanyagok, gázüzemű és hibrid hajtások alkalmazása, a károsanyag-kibocsátási normák szigorítása), de egészében ez az ágazat „kilóg a sorból”.

Az Európai Bizottság kezdeményezésére készült tanulmányok egyike arra a sokkoló körülményre hívja fel a figyelmet, hogy az ágazat gyökeres megújítása nélkül 2050-re az az abszurd helyzet is előállhat, hogy csupán a közlekedési szektor ühg-kibocsátása önmagában is el fogja érni, sőt meg is fogja haladni 2050-re az addigra előírt kibocsátási szintet, tehát ezeket akkor sem lehetne tartani, ha az ühg-kibocsátás a közlekedésen kívül nulla lenne, ami nyilvánvalóan lehetetlen. A 2010 januárjában lezárt tanulmány szerint jelenleg a közlekedési ágazat legnagyobb ühg-kibocsátója a közúti közlekedés (71 százalék), utána jön 13 százalékkal a nemzetközi légi közlekedés, 10 százalékkal a nemzetközi tengerhajózás, majd 1-2 százalékkal a belföldi hajózás, a légi közlekedés, valamint a vasút. A tanulmány adatai szerint 1990-től az energetika, a feldolgozóipar, a szolgáltató szektor és a háztartások ühg-kibocsátása hullámzóan stagnál, a közlekedésé viszont rendületlenül nő. 2000-2005 között például évi 1,4 százalékkal (2009-ben a válság miatt csak 0,5 százalékkal). Ha ez a trend 2050-ig érvényesülne, a fent leírt abszurd helyzet állna elő: a teljes „ühg-tortát” a közlekedés „falná fel”.

E fenyegetés elhárítására elvileg számos eszköz áll az EU rendelkezésére. A cél az lenne, hogy a szennyezőkkel oly mértékben fizettessék meg a működésükkel kapcsolatos környezeti és egyéb károkat, hogy ezzel a károkat csökkentő, kiküszöbölő fejlesztésekre és más intézkedésekre késztessék őket. A közlekedés esetében a legsürgetőbb feladat a közúti járművek, mindenekelőtt a nehéz teherkocsik úthasználatának a megtett útszakasz szerinti adóztatása, hiszen ma Magyarország útjait és levegőjét a (többségében külföldi) kamionok mindenféle ellenszolgáltatás nélkül rontják és rongálják. Határozottabban kellene támogatni a megújuló energiaforrások hasznosítását. A „paradigmaváltáshoz” az adó- és járulékszerkezet alapvető átalakítására lenne szükség. Arra, hogy a foglalkoztatás járulékterhei jelentős mértékben tovább csökkenjenek, s az így kieső bevételeket az energia-, a nyersanyag és a természeti erőforrások felhasználásának növekvő adóterhei pótolnák.

A szerző szakközgazdász