A választások elterelték az emberek figyelmét arról, hogy ugyanezekben a napokban a egészségügyi kormányzat is nekilátott régi tervének megvalósításához és utolsó intézkedésként az OEP adatbázisának egy nagyobb részét sikeresen átmentette klientúrája számára. Ez az adatbázis tízmillió állampolgár járó- és fekvőbeteg ellátásait tartalmazza 2004 és 2008 között, személyenként csoportosítva és összekapcsolva.

Az adatbázis a nevet és a lakcímet nem tartalmazza, hanem minden személy egy azonosító számot kap, ami nem azonos a taj-jal. Így lehetett kijátszani a személyazonosítókról és az egészségügyi adatok védelméről szóló törvényt. Az adatok ugyanis ettől függetlenül kiválóan alkalmasak arra, hogy hozzájuthassunk szomszédunk, munkatársunk, haragosunk, riválisunk stb. egészségügyi ellátásainak teljes történetéhez. Rendelkezésre áll ugyanis az a táblázat, ami a taj és a másik személyazonosító szám közötti megfeleltetéseket tartalmazza. Ennek hiányában, elegendő egy kis információ, elszólás, hogy az illető mikor, milyen rendelésre ment vagy megy, majd a dátum és mondjuk az életkor alapján nyomban megtalálható ez a személy. Ha több azonos korú beteg lenne az adatállományban, a lehívott élettörténetük akkor is elárulja, melyik a mi emberünk.

Erről a rendkívül szenzitív adatbázisról a korábbi adatvédelmi biztos, dr. Péterfalvi Attila is úgy nyilatkozott, hogy személyazonosításra alkalmas adatokat tartalmaz, tehát személyes adatnak tekintendő.

Az egészségügyi kormányzat régóta készült rá, hogy az OEP-nél, mellesleg alkotmányellenes és törvényellenes módon felhalmozott különleges személyes adatokat megszerezze. Az egészségügyi miniszter már 2004-ben előírta az OEP számára, hogy ne csak összesített statisztikai, hanem tételes adatokat is továbbítson elsősorban a minisztérium, majd pedig a holdudvarába tartozó intézmények (Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet, ÁNTSZ, Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ) számára. Ezen intézmények számos más csatornán is hozzájutnak személyes egészségügyi adatokhoz, például panaszok, orvosoktól érkező adatlapok, jelentések nyomán. Az adatbázisból azonnal kikereshetik az iratokban szereplő személyek múltbeli egészségügyi ellátásait. Az OSZMK például megkapja a fejlődési rendellenességgel született újszülöttek adatait, és megkeresheti hozzá az anya korábbi egészségügyi adatait, ellátásait. Ha ezt nem is célzatosan az adott személy emberi méltóságának és megalázásának szándékával teszik, akkor is jogellenes és etikátlan orvosi kutatásról (vagy inkább kutakodásról) van szó.

A 76/2004. számú ESZCSM-rendelet megjárta már az Alkotmánybíróságot, amely 2007-ben azért nem semmisítette meg, mert szerepelt benne, hogy „az OEP személyes adatokat nem továbbíthat”. Az AB nem vette figyelembe, hogy a rendeletben leírt adatállomány eleve személyazonosításra alkalmas adatokat jelent. Az ítélet és az adatvédelmi biztos állásfoglalása után az OEP szüneteltette az adatküldéseket. Ezt onnan tudom, hogy 2008-ban pert indítottam az OEP ellen azért, hogy közérdekű adatokként tegye közzé a külső intézmények számára továbbított adatok körét, címzettjét, időpontját, terjedelmét. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítélete úgy szólt, hogy nem kell közzé tenni ezeket, mivel nem személyes adatokról van szó.

Az tehát a helyzet, hogy egy nyilvánvalóan személyes adatokat tartalmazó állományról senki sem hajlandó kijelenteni, hogy személyes adatokat tartalmaz. Ezért csupán ki kell lesni a kedvező alkalmat: az adatvédelmi biztos úgysem tesz semmit. Ez nem különösebben merész feltételezés, hiszen 1995 óta az adatvédelmi biztos csak egyetlen adatállomány megsemmisítését rendelte el – a főügyész vadásztársaságában a trófeákat nyilvántartó adatokét... Az állampolgárok személyes adatait lényegében semmi sem védi. Korábban volt még bizonyos morális tartózkodás ezzel kapcsolatban, de ma már nincs.

A szerző okl. matematikus