A hívek feltétlen bizalommal fordulnak feléjük, legféltettebb titkaikat is rájuk bízzák. A lelkipásztor és a vallásos emberek viszonya olyan bensőséges kapcsolatot feltételez, ami gyakran még családtagok életéből is hiányzik.

Vannak azonban papok, akik visszaéltek a bizalommal. És vannak, akik rendkívül súlyos, megbocsáthatatlan módon éltek viszsza. Az évtizedekig elhallgatott – vagy éppen hazugságnak, az egyház lejáratását célzó támadásnak minősített – vádak jelentős része mára bizonyosságot nyert. A pedofil borzalmakról, zaklatásokról szóló egyik hírt még meg sem emésztettük, máris jön a következő. Döbbenetes és gyomorforgató részletek sokkolják a közvéleményt, fuldoklunk a förtelemben.

A németországi katolikusok közel negyede kilépését fontolgatja. Elsősorban azok a hívők akarnak hátat fordítani az egyháznak, akik ritkán járnak templomba. A pénzügyi csődön túl az a veszély is fenyeget, hogy az egyház – amely a hatvanas években rendezett II. vatikáni zsinat óta nyitni próbált a külvilág felé – bezárkózóvá válik.

Egyházi méltóságok kényszerülnek kínos magyarázkodásra, püspökök mondanak le.

Nálunk viszont nagy a csend, egyelőre csak találgathatjuk, lesz-e szikra, ami robbanást okoz. Hitelt érdemlő egyházi fellépés hiányában arra kell számítani, hogy elszaporodnak a valóságelemeket vádaskodással vegyítő, a katolikus és a világi jog előírásait egyaránt felrúgó próbálkozások. Pár éve bukkant fel az interneten egy honlap, amely a magyarországi egyházban szolgáló homoszexuális papokat kísérelte meg lajstromba venni. Az egyik hírbe hozott püspök feljelentése nyomán rágalmazás vádjával még tart a per a weboldal vélt készítői ellen: a vádlottak tagadják bűnösségüket.

Az időközben eltüntetett honlapon – állítva, hogy a valós számnak ez csak a töredéke – pár tucat pap neve és fotója szerepelt. Ehhez szöveges rész is társult, amely részletesen ecsetelte néhány homoszexuálisnak tartott egyházi személy viselt dolgait. Bizonyítékok híján nem lehet kijelenteni, hogy az állítások igazak, de elég sok konkrét információt tartalmaztak ahhoz, hogy megalapozzák a gyanút egy belső egyházi vizsgálathoz. Nincs jele, hogy indult volna ilyen.

A meleg párkapcsolat csak az egyházban számít bűnnek, a szexuális zaklatás és a pedofília – mindegy, hogy homo- vagy heteroszexuális a tettes – a világi törvények szerint is az. Ezek az ügyek kényesek és a bizonyításuk nehéz. De a külföldi esetek mutatják, hogy nem lehetetlen.

Mifelénk komoly tradíciói vannak a sértettek megbélyegzésének. Az áldozatok szégyene belesimul a hallgatás kultúrájába. Nem kizárólag az egyház, de az egész magyar társadalom mentalitásának is változnia kell, hogy az eddiginél nagyobb arányban derüljön fény a szexuális bűncselekményekre, akárkik is az elkövetői.