A félremagyarázhatatlan mondatot a Magyar Nemzeti Bankban fogalmazták, egy minapi jelentésükben olvasható. Akad ott még kemény állítás. Például: „2009-ben a vállalati hitelezés visszaesése nemzetközi összehasonlításban kiugró volt, amiben jelentős szerepet játszottak a bankok szigorú, nem árjellegű hitelezési feltételei”.

Ha a bankrendszer felett kontrollt gyakorló intézmény így látja, akkor sok helye nincs az apellátának. A port azonban nem lehet kizárólag a pénzintézeteken elverni. Kétségtelen, hogy eredményeik a válság ellenére is igen szépen alakultak. Gondolhatnánk, csak ülnek a pénzen, és számolgatják a korábban kihelyezett hiteleik után befolyó kamatokat. A most kölcsönért folyamodókat pedig sebtében kihajítják a szekuritisek. Legfeljebb a legjobb hitelképességűeket engedik be.

Ez azonban hamis kép. Egyrészt nem kizárólag a bankokon múlik, hogy mennyi új hitelt tudnak kihelyezni. Sok múlik rajtuk is – a költségek emelésével, a szigorúbb elbírálással sok vállalkozás elé állítanak leküzdhetetlen korlátokat –, de a társaságok egy része a krízis kitörése után meg sem engedhette magának, hogy hitelért forduljon a bankokhoz. Kilátástalan piaci helyzetükben a túlélésre játszanak, megpróbálják kibekkelni, amíg újra egyenesbe jön a gazdaság. Csak a bátrabbak kísérlik meg, hogy előremeneküljenek, és hitelekből fedezzék az átmenetinek tartott időszakot. De a legtöbb cég túl nagy veszélyt lát ebben a stratégiában.

Csakhogy, hiszik vagy sem, általában a bankárok sem szeretnek lezárt páncélszekrények előtt üldögélni a bank vagyona felett őrködve. A pénz mozgásban tartása hozza a profitot, a széfben nem keletkezik haszon. Lehet, hogy most még van annyi tartalék a bankok gazdálkodásában, amivel csinos összegeket lehet a pénzügyi beszámolók végén kimutatni, de ha nem áll be fordulat a gazdaságban, akkor a most ki nem helyezett forintok hozama előbb-utóbb hiányozni fog a mérlegekből – és a tulajdonosok zsebéből.

Ne legyintsünk kárörvendően! Nem cilinderes, szivarozó urakról van szó. Magyarország legnagyobb bankjában, az OTP-ben megannyi kistulajdonos is érdekelt, akik az idén sem jutnak osztalékhoz. Hiába a profit, a bank vezetése jobbnak látja a cégben tartani a pénzt.

Netán nem is jogos a bankokat érő kritika? Tény, hogy a pénzügyi közvetítés kockázatos ipar. Emlékezzünk, honnan indult a múlt század harmincas éveit idéző – s azt nem egy elemzés szerint meg is haladó mértékű – válság. A pénzpiacokról. Áldozatait viszont nemcsak onnan szedte, hanem a reálgazdaságból, a cégvilágból is. Innen nézve érthető a megfontoltság, amit a bankok tanúsítanak. Érthető, de csak egy szintig. Mert a túlzott óvatossággal nemcsak maguknak ártanak, hanem lefojtják a gazdaságot is.