Tudod, én mindig is viszolyogtam a liberalizmus köpönyege mögé bújó véleményterroristáktól, így attól a semmitől is, amit Te képviselsz. Ám mégis, többnyire megtartottunk egy határt, ami a vélemények tiszteletén alapult. Ezt Te most átlépted, mert szerkesztőként egyoldalúan foglaltál állást, véleményt alkottál a tények tisztelete nélkül.

Ismersz egy pár percnyi hangfelvételt egy kétórányi tanácskozásról. Nem voltál ott, s nem tudhatod, hogy mi minden, s ezeknek az ellenkezője hangzott ott el. De véleményed, az nagyon van.

Nekem nincs semmilyen felvételem a kampányértekezleten történtekről. Azonban precíz ismereteim, emlékeim vannak arról, hogy miről beszélgettünk, miben maradtunk, s miket cselekedtünk, vagy nem cselekedtünk. Erről a botrány kipattanása után tartottam is egy sajtótájékoztatót, ám az ott általam elmondottakat simán elengedted a füled mellett. Csak egyetlen, pár percnyi hangfelvétel rögzült Benned, s még azt a fáradságot sem vetted, hogy utánanézz, hol is jelent az meg. Akkor hát elmondom: a www.angyalfold.blog.hu oldalon, amely hónapok óta monomániásan Tóth József XIII. kerületi polgármester és családjának gyalázásával foglalkozik, s ahol időnként felém is lövellnek némi mocskot, ám április 16-án rám irányították a verbális fecskendőjüket, teljes erővel. Azzal a bizonyos felvétellel. És Benned a gyanú szikrája sem gyúlt, hogy valami aljasság is lehet a dologban. Pedig van.

Például az, hogy egy magánbeszélgetést valaki titokban rögzít. Úgy látom, ez Neked nem gond. Meg az is van, hogy a rögzített anyagból valaki készít egy összevissza vágott és szerkesztett kivonatot. Nálad ez is probléma nélkül elmegy. Végül pedig azon is szemrebbenés nélkül átsiklasz, hogy a többszörös bűncselekmény által összeállt kreatúra a nyilvánosságra kerül – anonim módon. Majd ennek minden teketória nélkül hitelt adva nekem, az áldozatnak támadsz. Ennyire azért ne legyél „liberális”!

A kedvedért viszont felidézem, hogy mi is történt. Húsvét előtt egybehívtam a csapatomat, kis összegzésre. Elmondtam segítőimnek, hogy nagyjából rendben mennek a dolgok, habár napról napra hatványozottan növekszik a választókörzetünkbe átjelentkezők száma, s ez a határnapig elérheti akár a háromezret is, azaz a várható szavazók durván 10 százalékát. Ez megütött mindenkit. Értelemszerűen felmerült a kérdés, hogy mit lehet csinálni. Először a jogi lépések esélyeit „veséztük ki”, s megállapítottuk, hogy ezek egyike sem járható út. Néhányan felvetették, vajon nem lehet-e az a megoldás, hogy mi is szervezzünk ide átjelentkező szavazókat. Erre mondtam azt, hogy ha ehhez az eszközhöz nyúlunk, akkor az így és így néz ki. Ezt a pár mondatot ismered, Sándor. Semmi többet. Csak azt, hogy felvázoltam egy modellt. Arról már nincs tudomásod, hogy ezt a megoldást jogilag „billegőnek” minősítettük, illetve megállapítottuk, hogy a külső erők hajszolása helyett lényegesen egyszerűbb választókörzeti szavazóbázisunk mozgósítása. És ez is lett a konklúziónk, azzal a kiegészítéssel, hogy az átjelentkezőkkel kapcsolatos problémákat a nyilvánosság elé visszük. Ezt tettem.

A te érzéki csalódásod abban áll, hogy először az én erkölcsi aggályaimat ismerted meg, s csak utána azt a bizonyos hangturmixot. Pedig ha ott lettél volna az értekezletünkön, vagy csak megkérdeztél volna engem, akkor tudhattad volna, hogy azért is fordultam a nyilvánossághoz, mert a magunk szándékainak tisztaságáról abszolúte meg voltam győződve.

Több dolog is engem igazol. Pél dá ul az adott szavazókörben a tényleges eredmények. Ugyanis minden más párt a kerületi átlagnál messze jobb eredményt ért el, mi pedig messze rosszabbat. Vagy akár az is engem igazol, hogy az említett „angyalföldi” lapon van még három egyéb hangfelvétel, illetve részlet, szintén „megbuherálva”. De az egyiket csak azért tették fel elleneim, mert jópofának gondolták a végén elhangzó bonmot-t.

Ott ugyanis tartalmilag úgy zárom a rendezvényt, hogy tehát most konkrét teendő nincs, mindenki erősen pihenje ki magát a húsvéti ünnepeken, mert a négy utolsó kampánynap pokoli erős lesz. Ha valami, hát akkor ez nem a lázas szervezkedés jelszava!

Szóval, kedves Sándor, kikérem magamnak, hogy Te a becsületembe gázolj, és kritika nélkül, egy az egyben forgalmazd mindazt a szennyet, amit rám lövelltek. A mocskolódásra én sajtótájékoztatóval reagáltam. A kampány során egyetlen negatív szórólapot nem készítettünk, ellenfeleimről egy hangnyi elmarasztalót sem mondtam. Te viszont kéretlen prókátorként beálltál az engem káromlók táborába. Amit írtál, azt sajnos sem szerkesztői, sem újságírói teljesítményként nem tudom értelmezni, sokkal inkább a bértollnokságra emlékeztet.

Üdvözlettel Szanyi Tibor

Két idézet a fenti szöveg szerzőjétől: 1. „... azt kell mondani mindenkinek, hogy szóljon a testvéreinek, a rokonainak, a barátainak, hogy még Budapesten belül is kérje át magát a XIII. kerületbe, feltéve, hogy MSZP szavazóról beszélünk." 2. „Morálisan elfogadhatatlan, hogy vissza élnek az igazolással szavazás lehetőségével." Révész Sándor