Az egyik, amelyik a Financial Timesban jelent meg, arról árulkodik: a világszerte megkérdezettek közül öt év óta először nevezik többen (46:34 arányban) pozitívnak az Egyesült Államok globális szerepét, mint negatívnak. (Németországról, Japánról és Nagy-Britanniáról alkotják a legjobb képet a föld lakói, míg Iránról, Pakisztánról és Észak-Koreáról a legrosszabbat.)

A másik, a Pew kutatóközpont által készített felmérés szerint viszont fél évszázada nem volt ilyen rossz az amerikaiak véleménye „Washingtonról” – értve ezalatt nemcsak az Obama-adminisztrációt, hanem a Demokrata Párt által uralt kongresszusi gépezetet is. Öt amerikaiból négy elégedetlen, fele részük szerint a kormány negatív hatással van a mindennapi életére. Az AP hírügynökség rámutat: az utóbbi évtizedekben szintén válságidőkben, Jimmy Carter elnökségének végén, majd Bill Clinton hivatali ideje elején volt csak enynyire szkeptikus az amerikai közvélemény.

A két adatsor a mérés két teljesen különböző szintjének eredménye. Annak a véleménye nagyobb súllyal esik latba, aki dönt, szavaz. Nem tudjuk, boldogan elcserélne-e Obama háromszáz, mondjuk, bejrúti „barátot” húsz kaliforniai „pénzeszsákra”, de tény, hogy a hétfő nagyobbik részét a nyugati parti államban tölthette, bevetve magát Boxer szenátornő újraválasztási kampányába. Az idén részleges kongresszusi választásokat tartanak, az amerikaiak pedig – mint láthattuk – idegesek.

A munkanélküliségi ráta nem moccan a 9,7 százalékos szintről, az élénkítő csomag még nem érezteti kellő mértékben a hatását. Az ún. teadélutánok komoly tiltakozó mozgalommá dagadtak a jobboldalon, a kimutatás szerint erősödtek a szélsőséges csoportok.

Amerikai elnököt persze joggal izgathat éppen a nemzetközi megítélése, de Obama esetében is inkább második ciklusában kezdődhet a történelmi örökség építése – már amennyiben az újrázás érdeklődés hiányában el nem marad 2013-tól. Ahogy a jobb sorsra érdemes Gordon Brownt is aligha vigasztalja országa nemzetközi népszerűsége a választási hajrában – konkrétan a „hajára kenheti”, ahogy mondják –, a Fehér Ház lakója is messze van még a Barack Obama elnöki könyvtár chicagói alapkőletételétől.

Egyelőre sokkal inkább az a gondja: mennyivel gyengébb kongresszusi támogatás mellett erőltetheti tovább eddig is komoly ellenállással fogadott programját. A szavazólapokat novemberben nem Kairóban vagy Frankfurtban osztják, és az ellentábor, a jobboldal, a republikánusok szerint a külföldi népszerűség amúgy is a világpolitikai puhányság velejárója.