A Központi Nyomozó Főügyészség makacsul nem tartja megalapozottnak a személyes adatokkal visszaélés gyanúját azzal a felvétellel kapcsolatban, amelyen a Fidesz pártigazgatója arról beszél, miként éltek vissza személyes adatokkal. Pedig a pártigazgató nem sejtet, vagy körülír, hanem közli a módszert, ahogyan a szimpatizánsokat és a nem szimpatizánsokat (utóbbiak összefoglaló neve: komcsik) nyilvántartják.

Ez persze megkönnyíti a kampány szervezését, tényleg sok, tökéletesen felesleges munkát meg lehet vele takarítani, s ha végtelen jóhiszeműséggel feltételezzük is, hogy a komcsik listáját másra (pályázatok, állások elbírálásánál) nem is használnák, ilyen névsor a törvények szerint eleve nem is létezhet. A pártigazgató szerint viszont mégiscsak létezik. Az ügyészség ugyanakkor azon az állásponton van, hogy mondhat bármit a pártigazgató, a törvénytelen lista mégsem létezik.

Két eset lehetséges. Az első, hogy az ügyészség meg van győződve arról, hogy Kubatov Gábor született nagyotmondó, aki csak imponálni akart azoknak, akiknek a listáról beszél. (Majtényi László ezzel szemben úgy látja, ebben az esetben nem elég a feltételezés, azt hogy történt-e jogsértés, a nyomozásnak kell kiderítenie. A korábbi adatvédelmi ombudsman nemrég közleményben emelte ki: tévesen hivatkozik az ügyészség arra, hogy senki nem szenvedett hátrányt a lista léte miatt, mert a törvény az adatgyűjtésnek ezt a formáját önmagában tiltja. A névsor az érdeksérelem maga.)

Az ügyészség esetében azonban eleve a másik lehetséges megoldásból kell kiindulnunk. Eszerint bevezették új, polgárbarát szolgáltatásukat, amelynek lényege, hogy megvédik az óvatlan önleleplezőt önmagától: így fordulhat elő, hogy az, amire még az elkövető is azt mondja, hogy van, az ügyészség szerint nincs lesz, anélkül, hogy a van valóságalapját bárki vizsgálat tárgyává tette volna.

Akkor mégis mi van?

Egyrészt vannak a korrupciós ügyek. Másrészt van igazságszolgáltatási eljárás: szívós nyomozás, kiszivárgott információk, bírósági ítélet. Nyolc és fél év, Zuschlag esetében. Ez is, az is a szocialisták kormányzása alatt.

Az ügyészség vezetőjét feles többséggel választják, így akár kerülhetett volna oda olyan személy is, aki a pártirányítás lehetőségét megteremti. De nem olyan került. Loptak, de az államot nem szállták meg.

Nem árt felidézni, hogy az első Orbán-kormány idejéből napvilágra került ügyek közül az ügyészség egyet sem vitt bíróság elé. Fideszes politikusnak, fanatikus hívőnek – vagy független ügyésznek – kell lenni ahhoz, hogy feltételezzük: az ő négy évük alatt semmiféle visszaélés nem történt. Nem az a gyanús ugyanis, ha egy kormánynak vannak ügyei, hanem az, ha „nincsenek”.

Igaz, a Kubatov-felvétel ügyészségi minősítése azt a rossz érzést hozza vissza, hogy még a van-ból is könnyen lehet ismét nincs.