Kirakat
Nos, aki látta az eredeti kirakatot, az ott egyetlen zsidó témájú képet vagy szöveget nem talált. Nem volt ott sem eredetiben, sem reprodukcióban Fehér László: Kisfiú, vagy A fal előtt című festménye, Mund Hugó Rabbi című litográfiája, vagy Ámos Imre A Tóra-adás ünnepe című grafikája. Nem voltak továbbá idézetek Venetianer Lajos, a kiváló rabbi és történész A magyar zsidóság története (Bp., 1922) című alapvető munkájából, sem a briliáns író Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter (Bp., 1931) című lebilincselő dokumentumregényéből. Ezek ugyanis zsidó témájú képek vagy szövegek lettek volna.
Volt ezzel szemben kövér, nagy orrú ember, amint a Földgolyón lovagol, kezében pénzköteggel, ezzel a felirattal: „A zsidó fegyvere a pénz. Ne adj fegyvert a kezébe!”. Másik szöveg: „Fidesz-válasz a népességfogyásra: Hozzunk be ortodox zsidókat”. Megtudhattuk továbbá a kirakatból, hogy „Titokban árusítják ki a magyar földet a zsidóknak”. Nem folytatom a sort, volt még bőven. Ezek bizony nem zsidó témájú anyagok, hanem nettó antiszemiták. Mindezt Romhányi Tamás is könnyedén megtudhatta volna, ha felkeresi a feljelentést tevő magánszemélyt (neve publikus), vagy engem, vagy csak úgy egyszerűen párat kattint az interneten.
Megjegyzem, hogy a feljelentés nyomán az inkriminált anyagok zömét a Jobbik központjának utasítására kivették a kirakatból, amit a Jobbik szentendrei elnöke, Filó András teljes értetlenséggel fogadott. Dokument jeszty, szintén az interneten.
Annyit azért elvárok a Népszabadságtól, hogy a zsidóság és az antiszemitizmus között különbséget tudjon tenni.
A szerző a Társaság a Magyarországi Zsidó Kisebbségért elnöke, Szentendre
