A lebukott jellemgróf nem tagadta, hogy azt mondta, amit mondott, de csak azzal reagált, hogy a lelkiismerete tiszta, és titkosszolgálati módszerekkel készült, manipulatívan összevágott felvételekkel nem foglalkozik. Ehhez pofa kell, mondhatnánk – de kinek nincs? A kedves olvasók és szavazók nagy részének bizonyára nincs. De azoknak, akikre túlnyomó többségük szavaz, van. Ezzel a lesülhetetlen bőrrel fedett pofával következetesen elkövetik és könnyed, magabiztos mosollyal megbocsátják maguknak mindazt, amiért ellenfeleiket a demokráciát meggyalázó, becstelen gazembereknek minősítik. Mi több, leleplezőiket még aljas titkosszolgálati manipulációkkal is meg szokták vádolni.

„Nem érdekelnek az etikai és választási kódexek... a végén majd megbeszéljük, hogy mennyi a bírság”, oktatta az MSZP pártigazgatója a párt ifjú janicsárjait 2004-ben az uniós választások előtt. Orbán Viktor pedig 2006-ban a második forduló előtt Tatán leszögezte, hogy minden körzetben telefonon végigbeszéli a kampánycsendet, „amiért majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt jó napot”. Egy másik bizalmas megbeszélésen arra nógatta az aktivistákat, hogy a rájuk bízott körzetben erélyesen vonszoljanak el szavazni minden embert, akiről tudják, hogy rájuk szavazna, ha szavazna. Orbán mindenre kemény utasítást adott, amit pártja aljas választási csalásnak minősített ellenfelei részéről.

Torgyán József a „kormánypártok”, tehát a Fidesz és kisgazdapárt egységes álláspontjaként levélben rögzítette 1998 őszén, hogy azok a polgármesterek, akik még mindig nem állnak mellettük, „látványos támogatást, segítséget” a kormánytól ne várjanak. Nyolc évvel később a Gyurcsány-kormány pénzügyminisztere, Veres János tájékoztatta a szabolcsi polgármestereket arról, hogy a „megye fejlesztési lehetőségeiből a következő négy évben differenciáltan aszerint fognak részesülni az egyes települések, amilyen választási eredmény 23-án születik”.

És eközben e vastagbőrű pártok kiválóan együttműködnek, amikor a nyilvánosság önkényes állami korlátozását támogató titoktörvényt kell alkotni, amikor törvénysértő módon át kell játszani a rádiófrekvenciákat a pártközelieknek, amikor a közös ellenfelet a választási bizottságokba delegált embereiken keresztül abszurd ürügyekkel ki kell készíteni.

Négy évvel ezelőtt, amikor Veres miniszter fent idézett szavai miatt háborogtam a választások második fordulója előtt, ezt írtam: „moralizálni kell, csak nem elég”. Azóta sem elég. Azóta is mindenki arra hivatkozik, hogy ha nem él azokkal a mocskos eszközökkel, amelyekkel vele szemben élnek, versenyhátrányba kerül. Ez morálisan elfogadhatatlan indoklás, de amúgy igaz. Arra senki nem számíthat, hogy a választási szervek vagy a bíróságok megvédik. Arra viszont igen, hogy, miként ellenfeleinek, neki sem lesz semmiből semmi baja. És amíg nincs baj, addig baj van.