Az MSZP a választást Balatonőszödön veszítette el. Gyurcsány beszéde túl magas labdának bizonyult. Ezután nem volt megállás a lejtőn, a Fidesz a kormány minden átmeneti sikerének tagadására és a miniszterelnök politikai kiherélésére építő taktikájának nem volt hatékony ellenszere. Orbán populista szólamaira vevők voltak a tömegek, sokan észre sem vették, néha milyen zagyvaságokat beszél.

Ez a választás a félelemről és a tagadásról szólt. Sokan úgy gondolták, akit már régről ismernek, nagy bajt nem okozhat: jöjjön újra a Fidesz. Akik pedig már nem hittek sem a szocialistákban, sem az Orbánféle maszlagban, azoknak Jobbik vagy az LMP látszott kiútnak.

Az LMP halványzöld fénysugárként jelent meg a frusztrált szabadgondolkodású értelmiség előtt, de ha a parlamentben folytatja seszínű politikáját, csak tovább halványul, majd amilyen gyorsan jött, el is tűnik. A hatalom elérhetetlen messzeségben van Vona Gáborék számára is. A Jobbik egyszerű (de a többségnek hiteltelen és félelemkeltő) magyarázatot adott a problémákra: mindenért a zsidók és a cigányok a hibásak. Ezt be is vette a választók egyhatoda, ami hatalmas mellénnyel ruházza fel majd őket az Országgyűlésben.

Nem értek egyet azokkal, akik a Jobbikban látják a demokráciára leselkedő legnagyobb veszélyt. Egy súlyos gazdasági problémákkal küzdő európai országban szükségszerű egy ilyen jellegű párt létezése, amely betölti a társadalmi szelep szerepét: ha túlnyomás van, üvölt.

Jóval nagyobb veszélyt jelent a demokráciára Orbán Viktor. Fején a kétharmados koronával nagyon nehéz lesz megállítani.

Alatta a vasmarokkal irányított Fidesz csak végrehajtók és zsoldosok gyülekezete.

A három majdani ellenzéki pártot semmibe fogja venni, legfeljebb a látszat kényszerű fenntartására fog ügyelni. Egy nappal választási győzelme után voltaképpen burkolatlanul kinyilvánította szándékát: a második forduló tétje az egység – mondta. Teljhatalomról álmodik. Áhítozó szemét Moszkvára veti, putyinokráciát akar Magyarországra kényszeríteni: központosított hatalmat szatelitellenzékkel. Óriási hibát követnek el a leendő ellenzéki pártok, hogy nem fognak most össze, és nem lépnek vissza egymás javára. Le kellene gyűrni a másik iránt érzett undort, és a józan ész diktálta alkalmi megegyezést kötni. Aztán, ha sikerült a dolog, mehet tovább a mindenki mindenki ellen. Magyarországon, ahol az emberekbe mélyen beleivódott a keserűség és az ellenségeskedés, ez lehetetlennek tűnik. Távolról nézve azt gondolná az ember, hogy egy közös cél, a demokrácia védelme érdekében az ősellenségek is öszszefoghatnak. Tíz nap, mindössze ennyiről van szó, a tét pedig az ország jövője.

Vajda György Dublin