A liberálisokat már a tavalyi EP-választáson utolérte a végzet. A bukást követő megtisztulás ellenére a Retkes Attila féle új irány szűk egy év alatt sem tudott látható erőt felmutatni. Az SZDSZ nem tudta a nyilvánossághoz eljuttatni legfőbb üzenetét: a liberális párt a rendszerváltás ethoszához nyúlna vissza, megtagadva a Pető–Kuncze–Kóka korszak politikáját. A nem kellően hangsúlyos kommunikáció következtében az emberi jogok és a demokrácia védője szerepében nem az „új SZDSZ”, hanem az alig egyéves LMP lépett színpadra. Az SZDSZ felismervén, hogy nem képes egyedül átugrani a lécet, szövetségest keresett az ugyancsak piacpárti MDF-ben.

A Bokros mögé felsorakozó MDF–SZDSZ szövetség azonban mindössze pár nappal az ajánlószelvények gyűjtése előtt köttetett meg, jelentősen növelve a tagság ellenérzését, s csökkentve a kampány hatékonyságát. Nagy a felelősségük azoknak is, akik nyilatkozataikkal pont kampányidőszakban gyengítették saját pártjukat. Azoknak, akik épp a listaállítást hiúsították meg több helyen utolsó pillanatban történő visszalépésükkel. A Dávid Ibolya vezette elnökségnek a hosszú évek alatt folyamatos önvédelemre kellett berendezkednie, s ez sokszor vezetett átgondolatlan lépésekhez.

A nyolc éve tartó állandó nyomás végül összeroppantotta a fórumot. Bokros Lajos programja ugyan valóban kikezdhetetlennek tűnhetett, az immunitását vesztett MDF azonban nem bírt ellenállni a külső támadásoknak: a budapesti lista körüli három párti gáncsoskodásnak, a normális demokráciában magától értetődő, nálunk elszabotált nyilvános tévévitának, az elveszett szavazatok örökös emlegetésének.

Egy korszak lezárult. Dávid Ibolya tizenegy év után távozik a fórum éléről. Hogy mi lesz a párttal, azt az elkövetkező hónapok mutatják meg. Kérdés, milyen tanulságokat vonnak majd le az MDF döntnökei.

Hogy az új vezetés mellé új irány társul-e?

Hogy az elnök asszonyt valamelyik fiatal, agilis támogatója követi, vagy maga Bokros, esetleg szerepet kapnak azok, akik az elmúlt években távoztak a pártból?

Magam úgy vélem, a brit toryk által nem véletlenül támogatott konzervatív programot kell továbbvinni egy új, letisztult elnökséggel és tagsággal. Reményre adhat okot Bokrosnak mint EP-képviselőnek megszólalási lehetősége az Országygyűlésben, s a Budapesten elért 4,7 százalékos eredmény, mely ősszel már elég lehet a jó szerepléshez. Semmiképp nem tartanám szerencsésnek, ha az MDF-et a 2006 előtt elhagyók foglalnák vissza, s egy arctalan, második KDNP-vé tennék.

Talán a távolabbi múlt a most búcsúzókat igazolja. S eljöhet az idő, mikor újra lehetőséget kap az a párt, amelyik hitt az önmagáért és a közösségért tenni akaró polgárban, s a politikai térbe visszatérhet még egy új MDF.

Rechtenwald Kristóf, a Magyar Demokrata Fórum szegedi szervezetének tagja