Ide tartozik az egész rendszer legnagyobb rákfenéje, a kampányfinanszírozás: 1990 óta nem tudni ugyanis, hogy a pártok miként szedik össze a politikai marketingre költött milliárdokat. Csak az a biztos, hogy többet költenek, mint amennyit lehet. De hatékony külső kontroll nélkül azt sem lehet rájuk bizonyítani, hogy túllépik a 386 milliós kampánykeretet.

Hasonló a helyzet az ajánlószelvények gyűjtése körül. Mindenki beszéli, hogy a személyes adatokat tartalmazó cédulák alapján a pártok hatalmas támogatói listákat állítanak össze, amit azután nem semmisítenek meg, bár ezt kellene tenniük. Senki nincs, aki megálljt parancsoljon nekik. A kampánycsend körül sincsenek rendben a dolgok: lépten-nyomon megszegik, miközben a jogsértést érdemben szankcionálni sem lehet, hanem be kell érni azzal, hogy a választási bizottságok megdorgálják a renitenseket.

Most pedig ügy, végtelenül kínos ügy lett az igazolással szavazásból. Már az EP-választáson kiderült, hogy emiatt a kijelölt szavazókörökben jókora tumultusra kell számítani, ám akkor legalább este hétig sikerült minden urnát lezárni. Nem véletlen, hogy azok a települési jegyzők, akik nagyszámú voksturistára számítottak, előre jelezték, hogy baj lesz. A törvény azonban törvény: egy 2006-os szigorítás jegyében megszüntették ugyanis a lehetőséget arra, hogy a polgár mondja meg, hol kíván szavazni, viszont minden településen – illetve kerületben – kijelöltek erre egy szavazókört. Hogy ott azután egyszerre kétezren jelennek meg? Gondolta a fene. Ezért tegnap este már teljes volt a káosz, amikor kiderült, hogy hétig egy sor helyen nem fejeződött be a szavazás, így hát a választások első fordulója sem zárható le időben.

Az Országos Választási Bizottság (OVB) negyed nyolckor „szükségállapotot” hirdetett, és ideiglenesen visszaállította a kampánycsendet. Eredményt tehát nem lehetett közölni. Ezzel tetézték a bajt. Miután a televíziók leállították választási műsoraikat, mindenki észlelhette, mekkora a fejetlenség. Mellesleg jóval kisebb lett volna a zűrzavar, ha az OVB a szavazókörök előtt kígyózó hosszú sorokat észlelve már napközben lép.

Nem tették, mert fogalmuk sem volt arról, milyen következményekkel jár, ha késlekednek. Így viszont azt kockáztatták, hogy az érintett szavazóköri eredményeket megtámadják, hiszen még folyt a voksolás, amikor már tömegesen sértették meg a kampánycsendet, hiszen nem lehetett tökéletesen szigetelni az informá ció kat. Talán ez a kisebbik gond, mert bárki láthatja, hogy az utcán álldogálókat pártszimpátiájukban a média nemigen befolyásolhatta. Súlyosabb baj, hogy sokan nem is választhattak, mert például indult haza a vonatuk. Mit kezd a nagy tiszteletű tanács, ha ők kifogást nyújtanak be? Az egész helyzet felveti a bizottság teljes alkalmatlanságát.

Ezen már aligha lehet segíteni. De legalább a jövőre nézve érdemes volna számba venni és rendbe tenni a választási rendszer összes ellentmondásos elemét. Mielőtt nemcsak néhány vezető, hanem az egész demokratikus intézmény keltené a komolytalanság érzetét.