Nehéz nem észrevenni, mennyire hasonló volt ez a pillanat ahhoz, amikor negyven éve Willy Brandt, akkori nyugatnémet kancellár letérdelt a varsói gettó emlékműve előtt. Az a gesztus – ahogy Putyin mostani térdhajtása is – több volt tiszteletadásnál. Vállalás és a történelem bevallása. Az orosz politikus nem kért bocsánatot a lengyelektől, de kimondta: nem lehet népeket felelőssé tenni a zsarnokságok tetteiért.

Elmondta, hogy a szovjet társadalomban mekkora pusztítást vitt végbe az önkény. A terror célja, mondta, az volt, hogy elvesse a rettegés magvait. A rettegésből megalázkodás és gyűlölet született. A putyini bevallás a sztálinizmus megtagadása. Annál is fontosabb volt, hiszen Moszkva a Győzelem hatvanötödik évfordulóját ünnepli a jövő hónapban. Hogy lehet ezt Sztálin nélkül? –kérdezik a diktátor mai hívei.

Nem tudom, miként ment végbe a fordulat az orosz vezető politikai személyiségében. Végbement-e? De meglehet, arra jutott, hogy Oroszországnak meg kell szabadulnia a sztálini púp súlyától, hogy valóban modern ország lehessen, hogy kilépjen a világ nyersanyagszállítójának szerepéből.

Brandt megtette a gesztust, megtették mások is az elmúlt évtizedekben. A huszadik század tele van történelmi sérelmekkel, árulásokkal, népirtásokkal. Van mit bevallani. Úgy látszik, azok az államok, társadalmak a szerencsések, amelyek felismerték, hogy harmonikus fejlődésük elképzelhetetlen történelmük dicstelen fejezeteinek feltárása nélkül. Azok a szabadon választott közép-európai politikusok viszont, akik a mai napig ragaszkodnak a kollektív bűnösség, a népcsoportok elleni megtorlás jogszerűségének mítoszához, olyan hazugságokat, félelmeket konzerválnak, amelyek végső soron a demokrácia ellen hatnak. Jó példa erre az a hisztéria, amivel Csehországban, Szlovákiában vagy akár Lengyelországban reagálnak a politikusok, amikor felvetődik a németek (magyarok) világháború utáni kitelepítésének ügye. Akár csak az, hogy egy múzeum létesüljön, emlékeztetve az ártatlan áldozat tragikus sorsára. A félelmeknek gyakorlati okuk is van. Tartanak attól, hogy a sérelem elismerése alap arra, hogy a sértettek utódai kárpótlást kérjenek. (Nem nevetséges félelem ez, látjuk a MÁV és a magyar bankok elleni bizarr amerikai kereset alapján.) De a történelem bevallatlansága, a félelem állapotának fenntartása, a bizonytalanság és a bűntudat új gyűlöleteket is szít. A kiűzött németek helyére a csehek romákat telepítettek. A cseh radikális „hazafiak” most az ő házaikra dobálják a Vjacseszlav Molotovról elnevezett benzines palackot. Tudják, V. M. volt a szovjet külügyi népbiztos, aki 1939 augusztusában aláírta Ribbentroppal, Hitler emberével a hírhedt paktumot. Utána kezdődött a háború, pár hónappal később következett Katyn. A gyilkos erdő, ahol most az orosz kormányfő letérdelt.