A levél feladói a következő ajánlattal állnak olvasóik elé:

„Ön is megfigyelte már, mennyivel lelkesebben oldják meg a gyerekek azokat a feladatokat, amelyek izgalmasak és szórakoztatóak is? Íme egy ilyen példa, amellyel a helyesíráson túl a megfigyelőképesség is fejleszthető. Ajánlott korosztály: 8–10 évesek Munkaforma: egyéni.”

Eddig nincs semmi meglepő, inkább örvendetes, hogy végre azzal is foglalkozunk, hogy a gyerekek élvezzék a tanulást. Ám ezután következett az izgalmas és szórakoztató feladat utasítása:

„Olvasd el figyelmesen a zsaroló és fenyegető leveleket! Észreveszed a helyesírási hibákat? Javítsd ki, és írd le helyesen a füzetbe!”

Többször is elolvastam az utasítást, és azt hittem, rosszul látok, vagy hogy ez csak egy balul sikerült tréfa. De nem, a feladat folytatódott a javítandókkal:

* Méjen tisztelt Művész úr! Nyugodjon meg, a hegedűje jó hejen van! Visszaadom, ha cserébe két jegyet kapok a holnapi koncertjére az erkéj első sorába. Ugye ez nem ojan nagy kérés?

* Helló Sári! Ne néz bolondnak! Tud meg, hogy soha többé nem állok szóba veled. Láttam, hogy Katival sugdolóztatok.

Biztos rólam. Keres más barátot!

* Hé, szomszéd! Ide figyejjen! Megbánnya a kakasa, ha nem haggya abba a kukorékolást: ebéd lesz belőle!

* Kedves Varázslo úr! Visszakapja a varázspálcáját, ha hajlando elárulni azt a varázsigét, amivel csillogo gyémántokat varázsolhatok.

Gondoljuk csak át ezt az izgalmasnak és szórakoztatónak ítélt feladatot kicsit alaposabban! Évek óta másról sem szól az oktatás, mint a kompetenciákról, a kulcskompetenciák fejlesztéséről, melyekről így ír a NAT:

„A kulcskompetenciák azok a kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van személyes boldogulásához és fejlődéséhez, az aktív állampolgári léthez, a társadalmi beilleszkedéshez és a munkához.”

S lám, egy kiadó kiváló szakmai gárdája megteremti ehhez a megfelelő feladatot. Mert hogyan léphetne tovább ismereteiben egy szegény nyolcéves, ha nem tudja, hogy mi fán terem a zsaroló és a fenyegető levél? És ha már ilyet ír, akkor az – tisztességes magyar gyerekhez méltón – legyen legalább anyanyelvileg kifogástalan. Persze fontos, hogy széles körű lehetőséget kínáljunk, megtanítsuk azt is, hogy szomszédot, barátot, híres embert, bárkit meg lehet fenyegetni, zsarolni, bárkiről lehet névtelen levelet írni.

Szinte már látom a következő évek tankönyveit, feladattípusait, és hallom a tanító olvasásórai utasításait:

„Nyissátok ki, gyerekek, a Kis terroristák kézikönyvét a 25. oldalon, és olvasd, Pistikém, szépen tagoltan a túszejtés legfontosabb szabályait!”

Ezek után az oktatás izgalmasabbá és szórakoztatóbbá tételét célul tűzve: matematikaórán esetleg megismerhetik majd az adócsalás alapvető trükkjeit, és talán technikaórán szót ejthetünk a Molotov-koktél biztonságos szállításáról is.

Dr. Kriston Vízi József kultúraközvetítő, OKM-szakértő Dombóvár