Jegyvásárlás. A pénztárosnak esze ágában sincs szólni (kiírás persze itt sincs), hogy neki kell érvényesítenie a parkolójegyet. Véletlenül mégis megtudjuk, megteszi. Szép tőle, gondolhatnánk, de a végén kiderül, hiába fáradozott. A film után a nézősereg elvezető folyosója kukákkal tele, más élmény nincs. Mint a házak szennyvízlefolyója a főcsatornába, úgy torkollnak az egyes termek ajtajai az elvezető folyosóba.

Kiérünk, kis kaland után megtaláljuk autónkat. A parkolóhelyek nincsenek beszámozva, ami segítene a visszatalálásban. Nagyszerű! Hajtunk végre a kijárathoz, jegy az automatába. Kiírás: időtúllépés –fizessen újra. A biztonsági őr tájékoztat: érvényes jegyünket még egyszer érvényesíteni kell a fizetőautomatában. Mutatja, merre. A pénztáros persze minderről egy szót sem szólt. Ha nem is könnyen, megtaláljuk az automatát. Ott már egy sereg néző bosszankodik, dühöng, ki-ki vérmérséklete szerint.

Az automata három percig gondolkodik, amíg visszaadja a jegyünket. Persze jelzések híján a falanszterben eltévedünk: nem tudjuk, melyik ajtón kell visszamenni. Öt perc keringés, amíg újra megtaláljuk az autót. Diadalmasan be a jegyet a kiengedőautomatába! Kiírás ugyanaz: lejárt, menjek, fizessek újra! Ekkor akadok ki: üvölteni kezdek a személyzetért. A hatás tökéletes: jönnek. Elnézést kérnek, kézi erővel kiengednek. Idáig szép. De ha valami baj lenne, nem volna az az erő, ami kimenekítené innen az embereket.

Fazekas András Budapest