A kezelés reggelén – annak érdekében, hogy még munka előtt igénybe vehessem a szolgáltatásokat – 6 óra 10 perckor már sorban álltam. A beléptető rendszer ezt ugyan nem tudja tanúsítani, de azt igen, hogy csak egy óra múlva tudtam bemenni az uszodába. Csak a masszázsra maradt időm, de a XXI. századi technika mellett nem kaphattam csak masszázsjegyet, ezért a teljes árat ki kellett fizetnem, ám a szolgáltatást már nem vehettem igénybe, mert mennem kellett munkába.

A vásárlók könyvébe beírt panaszomra a fürdő válaszlevele minden kritikán aluli: a válasz lényege, hogy megkérdőjelezik a szavaimat, meghazudtolnak, azt állítják, hogy a várakozás 20-30 perces volt. Tanúm nincs, de a rendszer beüzemelésének első napján Bambival várták a vendégeket, ezzel próbálták kompenzálni a végeláthatatlan várakozási időt. Bárkit megkérdeznek azok közül, akik ebben az időben igénybe akarták venni a fürdő szolgáltatásait, legyenek azok tb-s finanszírozottak vagy a szálló vendégei, hasonló tapasztalatról számolnak be.

A várakozás – a több mint egy hónapos működés után – ma is legalább 20 perces, ugyanis a rendszer lassú, valószínűleg szoftver- és hardverproblémák is vannak. Információim szerint több százmilliós fejlesztésről van szó, amelyet természetesen mi, vendégek, betegek fizetünk meg.

A gyógyulást nehezítő másik tényező a masszőrök munkájával kapcsolatos. A szabály szerint 20 perces az orvosi maszszázs, amely helyett egyes masszőrök 15 percet vagy még annál is kevesebbet masszírozzák a betegeket. Van masszőr, aki krémet vagy olajat kér a betegtől, és ha nincs, akkor képes anélkül megmasszírozni a beteget. Kérdezem én: a kórházban az altatót is a betegnek kell vinnie a műtétre? A masszázs időtartamával kapcsolatban pedig az egyik masszőrtől – amikor szóvá tettem, hogy csak 15 percet kaptam – azt a választ kaptam, hogy ő azt hitte, nekem a minőség a fontos, nem a mennyiség.

Én úgy tudom, hogy a társadalombiztosítás 20 perces időtartamot térít a vele szerződött fürdőknek. Én hivatalban dolgozom. Nekem sincs olyan lehetőségem, hogy ha aktívan, kreatívan, szabályosan dolgozom, akkor a munkaidőm 6 óra, ha csak úgy tessék-lássék, akkor 8 óra. Álláspontom szerint az a masszőr, aki 20 percből 5-öt nem ad meg a betegnek, csalást követ el, amely büntetendő.

A nyilvánosság erejét arra szeretném felhasználni, hogy a vállalat egyrészt korrigálja az elektronikus beléptető rendszert, mielőtt a többi üzemében telepíti azt, másrészt pedig az infrastrukturális körülmények szintjére juttassa el dolgozóinak hozzáállását.

Tóth Anikó Budapest