Úgy látszik, ennyire futja az alapítvány pénzéből; nem sok. A fiatal kutatóknak valahonnan össze kell majd szedniük az utazás, a konferenciaregisztráció és a szállásmegélhetés költségeit is, vagy saját pénztárcájukba nyúlnak.

De azért gondoljunk csak bele: az Akadémiának elemi érdeke volna, hogy a fiatal kutatók külföldi szerepléseit, kapcsolatépítéseit, konferenciarészvételeit, vagy akár csak tájékozódó utazásait támogassa – ha másokét nem is, legalább a saját kutatóintézeteiben dolgozókét. Az intézetek bizonyára ilyen-olyan címen kigazdálkodnak még némi segítséget néhány fiatalnak, de erre külön keretük nincsen. Eközben van több mint 300 akadémiai tag (rendes és levelező), akik (munkabérükön vagy nyugdíjukon felül) havi tiszteletdíjat kapnak pusztán azért, mert akadémikusok. Egyetlen akadémikus kéthavi tiszteletdíja bőven fedezné a most nyert hat fiatal kutató konferenciatámogatását. Ki lehet számolni, hány fiatal mehetne külföldre konferenciázni, ha az akadémiai tagok akár csak félhavi tiszteletdíjukról mondanának le.

Amit persze oktalanság volna elvárni –ami jár, az jár. Csak megfontolandó volna, kinek mennyit és miért adományoz az Akadémia; hogy ami kevés, az kevés, és ami sok, az sok.

Kálmán C. György irodalomtörténész