Felkérte a Hadley Center meteorológiai szolgálatának munkatársait és az ország más szaktekintélyeit, hogy a mértékadó tanulmányok és a legfrissebb megfigyelési eredmények figyelembevételével vázolják fel egy világtérképen, hogy mire számíthatnak a földlakók, ha a globális középhőmérséklet 4 Celsius-fokkal emelkedne. Ugyanis egyre valószínűbb, hogy „legroszszabb forgatókönyvként” a 2060–2100 közötti időszakban már ekkora felmelegedéssel is számolni kell. Mivel a földfelszín csaknem kétharmadát elfoglaló tengerek ennyi hőt nem vesznek fel, a szárazföldön a hőmérséklet-emelkedés 5,5 fok körül lesz.

Az idén 142 hazai település és 460 intézmény csatlakozott a Föld órája nevű rendezvényhez. A klímavédelem és környezettudatosság jegyében szombat este egy órára lekapcsolták a villanyt és különböző progtramokat szervezetek. Reviczky Zsolt képgalériája.

Mivel e térkép előrejelzéseit többen vitatják, vegyünk inkább egy uniós szakértők alapos kutatómunkájával született tényadatot: a Duna átlagos vízhozamához 26 százalékban hozzájáruló Alpokban 1980 óta a gleccserek 20-30 százaléka megsemmisült. A gleccserek jégvesztesége 2003-ban egyetlen évben (benne az utóbbi időszak legforróbb nyarával) elérte a 10 százalékot. A Természetvédelmi Világalap (WWF) már azt is kikalkulálta, hogy 1990 és 2050 között maximum mennyi szén-dioxid- és más üvegházhatású gáz (ühg) kerülhet a légkörbe az emberi tevékenységek eredményeképp ahhoz, hogy a globális középhőmérséklet még elfogadható szinten maradjon: 1600 gigatonna CO2 egyenérték, amiből 630 gigatonnát időközben más ki is használt az emberiség…

Mindezt azért kell felidézni, mert kis hazánkban sok követője lehet politikusok és „szakértők” körében Vaclav Klaus cseh köztársasági elnöknek, aki mindmáig tagadja az éghajlatváltozás tényét.

A GKI Gazdaságkutató Zrt. múlt év végén közreadott 2009-2010-es gazdasági előrejelzésében például nyoma sincs e jövőnket első helyen meghatározó természeti tényezőnek. De elővehetjük bármely tekintélyes közgazdasági műhely hasonló dolgozatát, ugyanezt látnánk. Márpedig ha figyelmen kívül hagyjuk a felgyorsult klímaváltozás kockázatait, akkor kártyavárként omlik majd össze minden elemzés és jövőkép.

Annál is inkább, mert a fenntartható fejlődés és a klímavédelem célkitűzéseinek homlokterében a gazdaság általános hatékonyságának javuláshoz is szükséges energia- és anyagtakarékos fejlődési pálya áll. Tartós növekedéshez és nemzetközi versenyképességünk megőrzéséhez/javításához csak ezen a pályán juthatunk el. Egy ilyen program még a jelenlegi válság viszonyai között is sikeresen beindítható, beindítandó, és új munkahelyeket is teremthet.

A kritikus mértékű levegőszennyezés és a közúti forgalomhoz kötődő egyéb környezetterhelés okozta károknak például mielőbb tükröződniük kell a közlekedési hálózat igénybevételi díjaiban és különböző ökoadókban.

Egy uniós felmérés szerint az EU-ban a közúti járművek 3 százalékát adják a nehéz teherkocsik, amelyek a forgalomban járműkilométerben mérve mintegy 7 százalékban veszik ki a részüket, ám az EU területén évente 6500 halálos közúti balesetet okoznak, az ilyen esetek 13 százalékát, és végül ők „produkálják” a teljes járműpark szén-dioxid kibocsátásának 23 százalékát. A fosszilis fűtő- és üzemanyagok használatát nyílt és burkolt támogatásban részesítő szabályozás megváltoztatása az éghajlatváltozás miatt is sürgető feladat. A közúti teher- és személyszállítás, majd ezt követően a személyautó forgalom és a légi közlekedés is számottevően meg fog drágulni, előtérbe kerül a tömegközlekedés, az alternatív üzemanyagokat hasznosító járművek és a vasút – mindez biztosra vehető s a stratégiai és fejlesztési döntésekben alapul veendő körülmény.

Az éghajlatváltozás kezelésével kapcsolatos gazdaságossági számításoknál nem a megtérülés, hanem az elkerülhető veszteségek becsült értéke lesz mérvadó. Ebből kiindulva különösen fontos a megelőzés. Uniós szakértők szerint még elfogadható ühg-kibocsátás elérését szolgáló intézkedések túlnyomó többsége az általuk elérhető energiamegtakarítás és a folyamat során megvalósuló műszaki fejlesztések révén viszonylag hamar megtérül. Számottevő beruházási többletet főként a szén-dioxid (egyébként is vitatott) lekötése és tárolása s a megújuló energiaforrások hasznosítása igényel.

Az agrárszféra és általában a vidékfejlesztés fontos terület lehet, de jelentős piaci pozíciókat szerezhetnénk például a hazánkban különösen hatékonyan hasznosítható biomassza, a hőszivattyúk és néhány új magyar találmány (köztük az energiatermelő tetőcserép) segítségével is.

Az idő sürget! Cselekedni kell!

A szerző szakközgazdász