A Fidesznek a jövőre nézve magán kívül mást még csak ígérnie sem nagyon kellett. Semmi nincs hát itt, csak jelen. Carpe diem – egy négyzetméteres helyiségben, tollal, szavazócédulával. A nagy csendbe egyébként is bele lehet bolondulni, de a helyzet most kiváltkép alkalmas ilyesmire, sokat tehát ne időzzünk a fülkében, de ne is kapkodjunk. Egy kis bizonytalanság indokolt.

Vajon tudják-e a Jobbik fiataljai, hogy pártjuk betiltaná a tévéket, amelyeket többségük néz? Hallották-e, hogy állami pénzen folytatott cigánytenyészetről beszélnek vezetőik, ami még rasszizmusnak is durva? Ismerik-e a döntő különbséget az európai radikálisok és az ő pártjuk között? Hogy máshol az antiszemitizmus, amivel szószékeikről kéjesen incselkednek, még e körben sem elviselhető. Tudják-e, mivel jár, hogy Trianon-revízióról beszélnek, ezzel összefüggésben „erős” hadseregről? A londoni Daily Telegraph rettenetes emlékekről beszél róluk szólva.

A Spiegelnek pedig Orbánról jutnak eszébe a rendszerváltás előtti idők. Ez túlzás. Tény, hogy a Fidesz már magába olvasztotta a kereszténydemokratákat, a kisgazdákat, az MDF felét, és a Jobbik csapataival karöltve lehetetlenné tették ezt a ciklust, ezzel felszámolták az SZDSZ-t. Nem egypárt, de tény, hogy a közjó egyetlen letéteményesének vallják magukat, hangoztatván, hogy a hazának nem lehet kétféle érdeke. Ez egypártos gondolat. Miközben valóban csak egy érdeke lehet a hazának: soha ne fordulhasson elő, hogy egy centrumból nevezik meg ezt az egy érdeket.

De idáig nem jutottunk, Orbán soha nem mondta, hogy ellene volna a választásoknak. Legfeljebb a választási lehetőségeknek. A parlamenti váltógazdaság helyett jelenleg leváltógazdaságban gondolkodik. Vetésforgó helyett monokultúrában. De ne tévedjünk: a nagyarányú adócsökkentés jobboldali program. Az egyéni fogyasztás lehetőségét növeli a közösségi fogyasztás, vagyis a szegényebbek lehetőségeinek rovására. Ez az ígéret is bizonyítja, hogy érdekektől szabdalt – tehát egészséges – társadalomban nincs egyetlen vezéreszme, amellyel mindenki kiteljesedhet. Csak ha ellenség ellen kell védekezni. De az az istennek nem akar felbukkanni, legfeljebb a Jobbik retorikájában.

Ellenségként a Fidesz a szocialistákra sem számíthat, akiket pedig szívesen láttattak az ördög szerepében, kivel szemben ők csak angyalok lehettek. A Fidesz szétverte a ciklusukat, a reformjaikat, de alig látszik emiatt felháborodás a szocialistákon, miközben Bokros Lajos és az MDF a szocialisták megfojtott reformjaival kampányol. A nyolc év meghatározó emberei viszont szétszéledtek. Kuncze, Kóka, Medgyessy, Gyurcsány... A kormánypárt ráadásul kormány nélkül kampányol. Így beteljesülhetett a jóslat: a Fidesz nem meghódítani akarja a centrumot, hanem megsemmisíteni – írta tíz éve Tölgyessy Péter. Fogalmazzunk úgy: a Fidesz megsemmisített szinte mindent önmagán kívül. Sehol a liberálisok emelkedett szkepszise, zárójelbe téve a szocialistákat jellemző felelősségvállalás, miközben értelmes tekintettel fi gyel az LMP, szót kérne az MDF.

Mint az 1990-es választás idején. A baloldal szinte csak arra van, hogy elhatárolódjanak tőle jobb felől. És most is a jelen mámora, hogy ezt is megtehetjük. Mint szinte bármit. Akkor, 1990-ben is úgy tűnt. Egy-két évig. S aztán újrakezdődött minden. Ismét lettek pólusok, lett jobb, és lett újra bal.