Hangsúly- és némi technikai különbséget leszámítva szinte minden párt a monoki kottából játszik. Segélyért munka, iskolalátogatáshoz kötött családi pótlék, adókedvezményként igénybevehető támogatások – íme a választék, miközben a lényeg ugyanaz: a segélyezés feltételeinek szigorítása. Egyedül az LMP képvisel e tekintetben mást, ami jelentős fordulat, mert korábban az egyik ismert politikusuk is ezt a dalt fújta.

Mintha az összes párt a Jobbik után futna. Amelyik, ugye a közkeletű, bár semmitmondó formula szerint „jó kérdéseket tesz fel, de szörnyű válaszokat ad”. Mit tegyünk, hogy a Jobbik vitorlájából kifogjuk a szelet? – kérdezik a tanácstalan pártok. Hát adjunk mi is válaszokat!

Nézzük, mit mond, például a Jobbik (a szélsőséges, a rasszista, a szalonképtelen stb.) a családtámogatási rendszerről: „A cigányságon belül megjelent a megélhetési gyermekvállalás, amely révén ezek a családok újabb és újabb gyermekeket vállaltak az ezért járó családtámogatásokért.” Megoldási javaslatuk: „A családi pótlékot a 3. gyermektől felfelé adókedvezménnyé kell alakítani.” És, most lássuk az MSZP (az európai, a progresszív, a demokrata stb.) elnökségi tagjának, Veres Jánosnak az álláspontját: „korrekcióra szorul az a családtámogatási rendszer, amelyben a gyermekvállalás biznisszé, a megélhetés szinte kizárólagos forrásává válhat”. Megoldási javaslata: „3 gyerek fölött adókedvezményen keresztül juttatott családtámogatás.”

Ha rejtvényújság lennénk, kérhetnénk az olvasót, hogy jelölje meg és küldje be a képen látható különbséget. Nos, olyan csak egyetlen egy van: a Jobbik nem teketóriázik és tudatja, hogy természetesen a cigányokról beszél. Veres és a többiek ezt nem mondják ki, persze mindenki érti, hogy rájuk gondolnak. Ebben a témában ennyi a különbség.

De ez pont elég, éppen az adja a Jobbik brutális „hitelességi” többletét az ilyen javaslatokkal szimpatizálók körében, hogy „végre van valaki, aki kimondja, amit a többi nem mer”. Kár tehát versenyezni.

A válság az amúgy is alacsony foglalkoztatottsági mutatókon tovább rontott, az elmúlt években a 2002-es jóléti intézkedések nagy részét vissza kellett venni. Van, ami megmaradt , például a rászoruló gyerekek kedvezményes iskolai étkeztetése és ingyenes tankönyvellátása. A csökkenő állami juttatások azonban már a középrétegeket is érzékenyen érintik, az egyre mélyülő egzisztenciális bizonytalanság az emberek zömét fogékonnyá teszi bűnbakkereső jelszavakra.

A szűkülő állami forrásokért vívott harcban sokan érzik úgy, hogy több jutna, ha az arra méltatlanok kevesebbet kapnának. Emiatt indult nagy a verseny a roma- és szegényellenes hangokra fogékony közönség igényeinek kiszolgálásáért, és talán emiatt nem jutott elég idő a pártoknak arra, hogy értelmes, reális, konkrét és számonkérhető javaslatokat dolgozzanak ki a gyermekszegénység enyhítésére, a romák integrációjára, a foglalkoztatottság bővítésére, különösképpen az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők körében.

Ez a kínálat. Lehet választani. Pontosabban: szinte nem is lehet már.