A mai kampányrendezvényeken a dalt új szöveggel hallgatják: „Igen, mégis igen”.

Mi történt közben? Miért a „mégis” az igen előtt? Csak a dallam bicsaklott meg olykor, vagy a szándék és a bátorság is? Nem, semmiképpen nem! Éppen a szándék eltökéltségét és a szembenézés bátorságát is sugallja a „mégis igen”. Azt, hogy tudjuk: volt ok a bizalom apadására, és van – mégis van – ok most a bizalom megadására. Mi végre kérjük az igent?

1. A szocialista és koalíciós politika a rendszerváltás óta először nem növelte, hanem csökkentette a felső és az alsó decilis közti társadalmi különbségeket. Megjegyzem, miféle létjogosultsága volna a világon a baloldali pártoknak, ha nem ez, hiszen ezt hívják szolidaritásnak.

2. A mi kormányaink tiszteletben tartották a gondolkodás, az ízlés és életformaválasztás szabadságát. Tudták, hol a helyük. Nem akartak bejönni utánunk sem a hálószobába, sem a templomba, nem akartak tisztogatni sem a könyvespolcunkon, sem a fejünkben. Nem mondták, hogy álljunk készen, amíg a vezér jelt nem ad, de addig is szervezzünk köröket, gárdát, petíciót, polgárit, magyart, nemzetit. Békén hagytak. Ezt hívják közönségesen szabadságnak.

3. Amikor muszáj volt, kínlódva, veszekedve, de a szocialisták vállalták a nehezét is. Annak is, amit maguk okoztak, és annak is, amit nem. Talán ezt hívják felelősségnek.

De akkor miért a „mégis”? Miért nem szimplán igen, igen az MSZP-re?

1. Mert a társadalmi különbségeket csökkentettük ugyan, de nem találtunk eszközöket a politikai szerkezet megmerevedése ellen. Mert hagytuk nőni a szakadékot az egyre több kritikát kapó politikai elit és az ország között, mert fájdalmasan későn léptünk a korrupció ellen, amelynek mocskából ránk is ragadt. Sovány vigasz, hogy jócskán másokra is, komolyabb érv, hogy, ha későn is, de léptünk, gyakran az egyedül általunk megszavazott törvényekkel a közszféra végkielégítéseinek, béreinek plafonjáról, párt- és kampányfinanszírozásról.

2. Mert demokraták voltunk ugyan, de sok vonatkozásban gúzsba kötött demokraták. Nem mi hívtuk életre, nem mi legalizáltuk a szélsőjobbot, de erejét megtörni, a radikalizmust hizlaló konfliktusokat megoldani eléggé mi sem tudtuk.

3. A reformpolitika elleni hadjárat közepette úgy viselkedtünk, mint akire lőnek, és ezért cikcakkban halad előre. De így még kevésbé várhattuk el, hogy kövessen az ország. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy miközben a tárgyi infrastruktúra látványosan fejlődött, az ország lelki, szellemi kondíciói, magabiztossága, bizalmi és türelmi viszonyai romlottak.

Értem tehát, nem csak énekelem a dalban a „mégis”-t. De soha ilyen fontos nem volt még az „igen”!

Mert akiknek az MSZP most a bizalmát kéri, nem a semleges „zsűri” szerepében vannak. Ha nincs erős parlamenti kontroll a Fidesz és a Jobbik felett, akkor már nem ezek a választók zsűriznek – őket fogják „zsűrizni”, szelektálni, elég „nemzetiek”-e, elég „polgáriak”-e, elég lojálisak-e.

Ellenerő kell, kontroll kell, erős képviselet kell azoknak, akik az elhíresült kötcsei beszéd egy központú, 15 évre bebetonozott világához képest másfajta demokráciában gondolkodnak.

Az MSZP készen áll erre a szerepre. Nem, nem arról van szó, hogy az MSZP az egyetlen demokratikus párt. Soha nem vonnám kétségbe az ún. kis pártok demokratikus jellegét, de erejét már igen. És olykor a tőlük elvárható következetességet is. Az LMP abból a civil körből nőtt ki, amelyik a Fidesszel szövetségben Sólyom Lászlót köztársasági elnökké emelte. Természetesen Sólyom László is demokrata. De demokráciafelfogása épp a legnagyobb veszélyekkel szemben ítélte passzivitásra. Nem szólt kellő eréllyel és kellő időben a hivatala előtt parádézó Magyar Gárda ellen, a melegfelvonuláson részt vevők megalázása és megtámadása ellen, és napokig késlekedett felemelni szavát a romagyilkosságok ügyében is. Ha az LMP ebben látja a demokrácia lehetséges arzenálját, vagy abban, hogy egyik húzóembere kitiltja településéről a nem tetsző politikusokat, akkor van vitám demokráciafelfogásukkal.

Bokros Lajosról és azMDF néhány politikusáról is biztosan tudom: a demokrácia hívei. Csak éppen nem látom, mit képviselne a vezérek mögött a frakció: a Bánk Attilától Retkes Attiláig húzódó vegyes csapat. Mit és meddig? Hiszen láttam, hogy még az egykori, a mainál átláthatóbb MDF is hogyan szavazott korábbi nyilatkozataival ellentétesen.

Nem, természetesen nem ők az MSZP ellenfelei. Nem ők a demokrácia veszélyeztetői. Az a Fidesz–Jobbik-tengely. De éppen a Fidesz–Jobbik-tengely törekvésének kivédésére kell az erő. És a szavazatok elvesztegetése vagy a demokratikus tábor széttöredezése azt a veszélyt is hozza, amit mindenki el akar kerülni: a Jobbik második helyezését, váltópárttá emelkedését. Iszonyú cím volna a másnapi újságban, iszonyú kép rólunk külföldön, iszonyú következmények itthon.

De van, talán éppen ezért, még egy veszélyes balhiedelem a demokraták körében: érdemes a Fideszre szavazni, legalább nem szorul a Jobbik támogatására, sőt majd megfékezi azt. Ugyan már! A Fidesz és a Jobbik nem ugyanaz, de ma sincs köztük vasfüggöny. Ami a Fidesz arcán szeplő, az a Jobbik egész arcát befedő májfolt, de a pigment anyaga ugyanaz. Az indulati politizálás, a leszámolósdi, az alkotmányos és jogi keretek megkérdőjelezése, a parlamenti politizálás lebecsülése, a bűnbakkeresés, a rend jogos igényével visszaélő rendpárti hajlam a szabadság visszavételére, a rendszerváltás elbizonytalanítása, az álforradalmi retorika, a „magunkfajták” és „magukfajták” (a Fidesznél a nemzeti oldal és az „idegenszívűek”) megkülönböztetése stb., stb.

Ahogy Tamás Gáspár Miklós mutatott rá szellemesen: a Fidesz sajtókórusa ma sem azzal leplezi le Morvai Krisztinát, hogy most rasszista, hanem azzal, hogy azelőtt liberális volt. Bayer Zsoltnak nem az a baja Vona Gáborral, hogy most magyar gárdázik és csendőrséggel fenyeget, hanem az, hogy egykor a fideszesek csináltak belőle embert, aztán tessék, most milyen hálátlan!

Bizalmat kérek, segítséget a valódi ellenerő megteremtéséhez, és nem kritikátlan elfogadást.

Mert a következő négy év politikai és szellemi erőviszonyai határozzák meg, van-e gát egy bebetonozásra törekvő túlhatalommal szemben, vagy valóban megköt a kötcsei beton, és beleragad, beleszürkül, beledermed az ország. Hogy ez negatív kampány? Ugyan. A lehető legpozitívabb. Mert legfontosabb értékünkről, a demokráciáról szól!

A szerző az MSZP elnöke